A mai dupla órát a Tanárnő hiányzásának ellenére megtartottuk. Megbeszéltük az eddig tanult és még a számunkra "ismeretlen" stílusirányzatokat, köztük a XX. század eleji izmusokkal, az avantgárddal és a posztmodernnel. Majd rátértünk a
Modernségre, ami most már tudjuk, az
impresszionizmus, a
szimbolizmus és a
szecesszió. A mai dupla órán a szimbolizmussal és annak legfőbb képviselőivel ismerkedhettünk meg.
SzimbolizmusA szimbolizmus görög eredetű szó (szümballein) jelentése összeillesztés. Az önmagukon túlmutató, sejtelmes jelentésvilágú jelképeket választja. Célja a szépség és egy más értékrendű világ kifejezése, így kapcsolatban áll az öncélú művészettel a a "l'art pour l'art"-ral. Képviselői nem tartják be az élet polgári szabályait, ellentétbe kerülnek az átlagos polgárokkal, akik a fejlődést képviselik, míg a szimbolisták magukat dekadenseknek nevezik.
Legfőbb képviselői: Oscar Wilde, Rilke, Hoffmanstall, Ibsen
Charles Baudelaire (1821-1867)A francia költő 1821-ben született, Párizsban. Felvilágosult édesapja halála után hosszabb utazásra indult, amikor visszakerült Franciaországba, akkor ismerkedett meg első szerelmével, a kétes hírű színésznővel, Jeanne Duvallal, akit műveiben fekete Vénusznak nevezett.
1845-ben családja kénytelen volt gyámság alá helyeztetni, féktelen, bohém életmódja miatt.
1845-ben adta ki első képzőművészeti témájú könyvét
Az 1845-ös Tárlatot. Az 50-es évek elején ismerkedett meg Madame Sabatier-val, egy szép és művelt kurtizánnal, „
a fehér angyallal”, aki valóságos irodalmi-művészeti szalont tartott fenn Párizsban olyan vendégekkel, mint Flaubert vagy Gautier. 1857-ben jelent meg fő műve
A Romlás virágai című versciklus, melyet a Le Figaro megtámadott. Nem sokkal később perbe fogták és néhány vers kihagyására ítélték. Komoly pénzügyi gondokkal és adósságokkal küszködött, betegsége is elhatalmasodott rajta, amit ópiummal és hasissal igyekezett enyhíteni. Ekkor készült el
Mesterséges paradicsomok, ópium és hasis című esszéje. Szélütés érte, bénán és elnémultan kellett Párizsba szállítani, ahol utolsó hónapjait egy magánkórházban töltötte. 1867. augusztus 31-én halt meg Párizsban.
Arthur Rimbaud1854. október 20-án született Charleville-ben. A nyugodt családi környezetből hamar megszökött és céltalan utazgatással töltötte életét. Ekkor jelent meg a
Kóborlásaim című verse is. Verlaine hívására ment a fővárosba, akinek már egy korszakzáró nagy alkotással,
A részeg hajó című költeményével mutatkozott be. Színre lépett az irodalmi életben: ekkor jelent meg először folyóiratban, s ez évben írta meg szonettjeinek jelentős részét. 1871-ben kezdődött Verlaiene-nel való zűrzavaros viszonya, melynek egy pisztolylövés vetett véget. 1873-ban jelent meg utolsó műve az
Egy évad a pokolban. Ezt követően kezdődött el a haláláig tartó folyamatos utazása. 1891. november 10-én hunyt el.
Paul Verlaine1844-ben született. Párizsban tanult, majd hivatalnoki állást vállalt. 1874-ben írta a
Költészettan című művét, melyben kifejtette, hogy a költészet legfőbb eleme a zeneiség. Életét a kereszténység határozta meg, háborúellenes volt. 1871-ben ismerkedett meg Rimbaud-val, akibe beleszeretett. Kapcsolatuk idején tanította és a pénzét is az ifjú költőre költötte. Kapcsolatuknak Verlaine féltékenysége vetett véget, majd az emberölési kísérlete után két évre börtönbe zárták.Kiszabadulása után tudatosan vállalta kirekesztettségét, de bűntudat is gyötörte. A nyomor és a betegség évei következtek, s egyre jobban rabjává tette a „
zöld méreg”, az abszint is. 1896. január 8-án halt meg Párizsban.