Simon

Ismeritek Simon macskáját?
http://www.youtube.com/watch?v=nn2h3_aH3vo

Bájoló

Kata javasolta.
Hallgasd meg! Tényleg nagyon szép.
http://verspatika.wordpress.com/2008/03/05/radnoti-miklos-bajolo/
Valaki be is illszethetné, nekem nem megy.
Vanda, majd adhatsz leckét. :o))

Lorca

Federico García Lorca: Alvajáró románc
Gloria Ginernek és Fernando de los Ríosnak
/Nagy László fordítása/


Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Im, a szelet, mint a smirgli,
érdes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig fölhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!

*

Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

*

Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

Kik a szereplői? Hol járnak/vannak? Mi a történés? (Milyen stílusirány? 
A többit majd órán megbeszéljük.

„Dick a sci-fi Kafkája. Próféta.”

Az Instant Ubikban ott a frissen őrölt kávé minden aromája. Meglátja, a férje így fogadja majd: Jesszusom, Sally, eddig azt hittem, te csak olyan átlagos kávét tudsz főzni. De ez! Hűha! Vigyázat, csak az előírt adagokban fogyasztható.

Philip K. Dick magasra tette a mércét. 1969-ben senki se gondolta volna, hogy egy remekművet hagy maga után.
Az Ubik műfaja számomra behatárolhatatlan volt. Sci-fiként van aposztrofálva, bár ötvöz utópikus elemeket is. A történet 1992-ben kezdődik (az író korától számítva több mint húsz évvel később). P.K.D. egy elképzelt jövőképet tár elénk, ahol a gépek veszik át a hatalmat (egy kissé futurista, ugyebár). Mindenért fizetnünk kell, még a „lásunkban” is. Az ajtó kinyitása öt centbe kerül, míg egy kávé ennek a duplája. A gépek képesek kommunikálni, és befolyásolják az egész életünket. Ettől függetlenül a technológia rendkívül fejlett. Az univerzum nagyját feltárták már, és képesek más bolygókra utazni, mint a Lunára (ami valószínűleg a Hold, hisz Luna a rómaiaknál a holdistennő), ahol élhető környezetet biztosítottak a földiek.

A legérdekesebb mégis csak az, hogy a halál után szeretteinkkel kapcsolatban tudunk maradni, egy időre. Őket nevezi az író félőknek, vagyis holt állapotban lévő, agyműködéssel rendelkező személyeknek. Akikkel csak a moratóriumban lehet kommunikálni egy speciálisan kifejlesztett technológia segítségével, mivel az elhunyt személy egy átlátszó üvegkoporsóban fekszik. Véleményem szerint ez maga a purgatórium, hisz ezután kerülnek - P.K.D szavaival élve - az  emberek egy másik méhbe, és születnek újjá.
A történet egyik főszereplőjének, Glen Runciternek is egy moratóriumban fekszik a felesége, Ella. Runciter egy hatalmas irodalánc tulajdonosa és csak sürgős esetekben „éleszti fel” Ellát. Hisz minden egyes ilyen alkalomnak ára van. Egyre jobban fogy az energiája, és közeleg felé a fény, vagyis az út egy új méh felé.

A könyv elején egy csapat tétlen (a gondolatolvasók és a látnokok képességét semlegesítő személyek) érkezik a Lunára Runciterrel és Joe Chippel (a Runciter vállalat leendő igazgatója). Itt egy katasztrófa történik, amiben Runciter életét veszti. Vagy mégsem? Ez a mű egyik alapkérdése. Vajon ki a halott és ki az élő? Kik az ellenségek és kikben bízhatunk? És végezetül mi is az az Ubik?

Minden egyes fejezet egy reklámmal kezdődik, amiben ezt a titokzatos Ubikot reklámozzák. Mint végül kiderül az Ubik Minden. A latin ubiquitous szóból származik, aminek jelentése: mindenütt jelen való.  Tehát az Ubik egy metafora Istenre. A spray, ami végigvezeti a cselekményt, valójában nem hat. Vagyis nem a flakonban levő anyag teszi az embereket sebezhetetlenné, hanem a hitük, amiért bíznak a hatásában.

A tér és idő kapcsolatát is mélyen érinti a mű. Hisz a szereplők az 1992-es évből fokozatosan fejlődnek vissza (állításuk szerint, bomlanak) a második világháború kitöréséig, 1939-ig, majd innentől kezdve haladnak vissza jelenkorukba.

Nehéz mű, és komoly filozófiai problémákat is taglal. 213 oldalas és nagy betűkkel van írva:) így remélem sokan elolvassátok majd, mert érdemes. Igaz, nagyon kell figyelni magára a történetre, mert kusza és szerteágazó. Mikor azt hiszed, hogy megérted P.K.D. egy csavart tesz bele. Mint az utolsó két mondat, ami végleg elbizonytalanít és magad se tudod, hogy mi az igazság és mi az álom, pont, mint az Eredetben…