Jónapot kívánok, sziasztok!

Ellátogattam a városi könyvtárba és fellapoztam egy költészeti folyóiratot. A címe Parnasszus. Sok szeretettel ajánlanám nektek és Tanárnőnek is, ha még nem ismeri.

http://www.parnasszus.hu/

Egy kis ízelítő:

„Kardokról írtam
haikut, s vércsepp hullt a
tiszta papírra.”
(Füzesi István)

„Szavakkal keveredik a nyál,mondategységekkel a légzés.”
(Bárdos László - Bárdos László - wikipédia )

„A szó csak törmelék,kísérlet, névadás.
Egy sornyi vers elég.
Legtöbb a hallgatás.”
(Szauer Ágoston)

Az utóbbi idézet olvasásának hatására egy kusza gondolatszál (a közlés minimumával) karon ragadott és elvezetett Örkényig, majd véget ért az iskolapadban. Nekem is hiányoznak azok a magyar órák. Viszont nem a magyar nyelv és irodalom szépségei miatt, mert velük minden nap találkozom. A legnagyobb hiány Tanárnőre vonatkozik. Közelebb hozta hozzánk a műveket, általa kelt életre az adott tananyag és indult el minden gondolat az olvasottakról. Remélem, továbbra is lelkes célközönség lesi minden szavát és a legnagyobb egészségnek örvend.
Akik pedig az egyetemi szélmalomharcot vívják, legyenek ügyesek, amikor engedi az idejük, olvassanak sokat.
További szép napot kívánok ! 

Asimov

A statisztika szerint tegnap 11-en néztétek meg a nevekről szóló bejegyzést. Hurrá, jár még ide a madár is!
 Akkor most egy érdekesség, bár valószínűleg kevesen olvasták az Alapítvány-sorozatot. (Jó, tudom, te igen!) Azért ennek a fickónak a jóslatait össze lehetne hasonlítani a kb 100 évvel korábban élt Verne-ével  (magyarul: Veréével). Mindkettő a jövőbe látott. Nem is rosszul.
http://filantropikum.com/ezt-josolta-egy-zseni-fel-evszazada-2014-rol/

Mi legyen a neve?

Állítólag ezeket a neveket már adhatod a gyerekednek. De jól gondold meg, mennyire akarsz kiszúrni a nyomorulttal!
http://civishir.hu/eletmod/te-jo-eg-itt-vannak-az-uj-keresztnevek/0105121734?fb_action_ids=10203242553211632&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=[1448513128701359]&action_type_map=[%22og.likes%22]&action_ref_map

Egy kis érdekesség:

Az emberi gondolkodás egyik legalapvetőbb sajátossága, hogy a kevésbé ismertet a jól ismerthez hasonlítja: ez a metaforikusság, a kategória- és sémaalkotás, szabálygenerálás teszi egyáltalán lehetővé a tanulást, ebből indul ki a „józan ész”, amikor ítéletet alkot. Ez maga a nyelv: metaforák, kategóriákba rendezett jelentések, sémaként előhívható narratívák és tömény szabálygenerálás, a hangtantól a nyelvtanon át egészen annak ismeretéig, hogy ki, mikor, kivel, milyen stílust használhat. A metaforák iránti csillapíthatatlan vonzódásunk az oka annak is, hogy a sztereotípiáktól, hiedelmektől, „józan ész”-megfontolásokon alapuló tévképzetektől olyan nehezen szabadulunk meg, hiszen ezek ugyanannak a kognitív mechanizmusnak az eredményei, mint a „jó tudás”. A metaforikus gondolkodás tehát olyan adottság, amelytől képtelenek vagyunk megszabadulni, szerencsére, mert ha sikerülne, egész világunk dőlne romba. De ez nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes időnként egy-egy metaforát alaposabban szemügyre vennünk, s ha kell, tudatosítanunk, hogy hamis analógiára épül.

Olvasd el a többit is!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/21907