Honeybeast+Ady

Ady Endre a mai modern magyar líra megteremtője. Költészetére jelentősen hatottak a francia impresszionista-szimbolista költők, de Ady a hagyományok követése mellett továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki saját, csak rá jellemző stílusát. Ady a 18. században kitűnt kortársai közül merész újításaival. A 21. század társadalma azonban már sokkal nyitottabb. Még a múltban hiányzott az érzékiség, az érzéki forróság a magyar lírából, ma már hétköznapi vált a szerelem nyílt vállalása, ami Ady korában szokatlannak számított.

A két mű egyaránt a szerelemről szól, annak pozitív és negatív momentumait ábrázolja. Ady versében baljós, szomorú hangulat uralkodik, az ifjúság, a szerelem elmúlásának tragikuma. A hangulatot a „sikolt a zene, tornyosul, omlik” szavak teremtik meg, az elmúlást pedig a „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat /A víg teremben némán szerte-szórjuk” kifejezés szimbolizálja. Kovács Zoltán írásának hangulatát leginkább a zene teremti meg, hiszen a mű dalszövegnek íródott. Hangulata elkeseredett, hiszen a lírai énnek csalódnia kellett a szerelemben: „Álmaimban nem ezt vártam;  A történetet csókkal zárják, A folytatást velünk forgatták…”  Az egysíkú hétköznapok tönkretették a várt boldogságot, „És nem tudtam überelni anyádat, S te nem mosod magad után a kádat. Van nagy lakás és nagy autó, Közel már az utolsó szó”, és elvezettek az Ady versben is jelenlévő tragikus elmúláshoz. A refrén azonban a valódi szerelem meglétét állítja szembe a keserű hétköznapokkal: „Te vagy a legnagyobb hős a világon: Én a királynőd és te a királyom”, és mesebeli szintre emeli a kapcsolatot.  A lírai én félelme a szerelem elmúlásától szintén a valós érzéseket jelképezi: „ Hova is rejtsem el a szívem tőled, Nehogy a végén majd összetörjed”. Ady versében szintén két különböző szerelmi periódus jelenik meg. A vidám, fiatal báli forgatag, akik még csak most kezdik élni a szerelmet, és boldogok, velük szemben áll a fekete pár, akiknek tánca a boldogtalanságot, a szerelem végét mutatja meg: „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat”. Beléptükkor a zene „elhal”, bús csönd kíséri táncukat. A fiatalok sírva szétrebbennek, örömüket a téli szél űzi el. A vers szerint nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott húzódik a boldogtalanság lehetősége is. A Honeybeast dalszöveg nem ennyire drasztikus a szerelemmel szemben, habár a dalszöveg végig ironikus, és szomorú példáját mutatja a hétköznapi kapcsolatoknak, a dal végén a megoldás mégis a szerelem, ami győzedelmeskedik az ész fölött: „Nincs te és én, csak mi – összebújva, Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem”. Még Ady verse azt érzékelteti, sejteti: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a Léda versek csaknem mindegyikében. Ezzel ellentétben Kovács Zoltán költeménye a szerelem reményét hozza el számunkra, amely a legnehezebb napokon is lehetővé teszi a boldogságot.

Ady versének hátterében egy ellentmondásos kapcsolat áll, ezért érthető a költő szemléletmódja. Léda-versei saját tapasztalatainak kreációi, még a Honeybeast zenekar slágere a 21. század társadalmának íródott. Ennek eredményeként egyfajta társadalom-bírálatot tartalmaz a mai rohanó társadalomról, amely megnehezíti a valódi szerelem kibontakozását. 

https://www.youtube.com/watch?v=09WQ-e7evsY

A legnagyobb hős

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam,
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Az idióta is célba érhet,
Mi meg doppingolva nyertünk érmet.
Nekem a fitnesz partizánok,
Neked a lelkes kurtizánok -

Jutnak – de tényleg, én nem ezt vártam;
A filmekben csak annyit láttam,
A történetet csókkal zárják,
A folytatást velünk forgatták…

És nem tudtam überelni anyádat,
S te nem mosod magad után a kádat.
Van nagy lakás és nagy autó,
Közel már az utolsó szó.

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Kész vagyok teljesen a kis klambókra,
Jöhet a millió hős berepülő pilóta.
Nincs te és én, csak mi – összebújva,
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

                         /szövegíró: Bencsik Kovács Zoltán/  

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

 

Mi van ma?

Manapság ez van.

 https://www.youtube.com/watch?v=D9PeN8EU01M

Ady Endre A vár fehér asszonya című versének és a Subscribe zenekar Álomtégla című dalának  összehasonlítása

A feladat, hogy találjak egy olyan mai szerelmes dalt, amit érdemben össze tudok hasonlítani Ady egyik Léda-versével nem volt egyszerű, annak ellenére, hogy sok mai zenekar büszkélkedhet művészi dalszövegeivel. Próbáltam olyan dalszövegeket keresni, ami hasonló szerelemről számol be, mint ami a művek alapján a költő és Léda között volt. Találtam is egyet, ám ezt a benne igen sokszor előforduló trágár szavak miatt el kellett vetnem. Így nekiálltam azon dalok keresésének, amikben legalább egy hasonlóság van bármely Léda-verssel. Igen sok megoldási lehetőséget gyűjtöttem össze, és végül az alapján döntöttem, hogy nekem mennyire tetszik az adott vers és a dalszöveg. Így választottam ki Ady-tól az A vár fehér asszonya című művet és a Subscribe nevű fiatal magyar zenekartól az Álomtégla című szám szövegét.

A két mű annyira különbözik, hogy a hasonlóságokat gondosabban megvizsgálva beláthatjuk, hogy ezek is más-más módokon tűnnek fel a műben. Mindkettő műben megjelenik a lélek lakhelynek való megfeleltetése. Ám Ady teljes verse ennek a lélek-várnak a bemutatásáról szól és a legelső sortól tudjuk, hogy a kísérteties, ódon épület egyenlő a lírai én/a költő lelkével:

„A lelkem ódon, babonás vár”

Ezzel szemben az Álomtégla szövegéből csak annyit tudunk meg, hogy valahova belülre úgymond „fészket” lehet rakni, és az, hogy a belül a lírai én lelkét jelenti, egyértelműen csak az utolsó sorból derül ki, addig csak a szív és szem szót tartalmazó költői képekből sejthetjük ezt:

„Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.”

Érdekesség, hogy míg a későbbi műben a szem a lelket jelentette, addig Ady-nál a zárójeles sorokban található meg ez a szó és így inkább az egész verset átölelő költői képet/allegóriát segít megértetni:

„(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)”

„(Ugye, milyen fáradt szemek?)”

„(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)”
Utóbbi hasonlóság már segít megtalálni a talán legfontosabb hasonlóságot a két mű között: mindkettő két térben játszódik: a (külső) valóságban és a belső, lelki világban. Ez a kettő más arányban jelenik meg bennük. Az Álomtéglában hangsúlyosabb a valóság, a lány cselekszik, sír, szidja a lírai én-t. Ebben a lélek kivetülései a már említett költői képek (pl.: „Szíveden ült a vágy”; „Szíveden béke volt. Szívemen béke szólt.”), a fészekrakás motívuma és talán az idő („éjszaka”, „zuhogott”). Az A vár fehér asszonya című versben ezzel szemben igazából végig az elbeszélő lelkéről van szó, egyedül a zárójeles sorok utalnak a valóságra , illetve az első sor, hiszen a mű egy teljes metaforával indul.

Annak ellenére, hogy a két vers beszédhelyzete nagyban különbözik, az éjszaka napszak szerepe mindkettőnél ugyanaz. Bár Adynál erősíti az ódon vár kísértetiességét is, konkrétan éjjel a versben csak akkor van, mikor a vár úrnője jelen van a lírai én lelkében. Mivel az Álomtégla című dal szövegében a nő végig jelen van, a vers egészében (feltételezhetően) éjszaka van. Tehát ez a napszak a nőt jelöli, ezáltal a meghittséget, a szerelmet is, de akár valamilyen szexuális tartalma is lehet annak, hogy a nő csak éjjel jelenik meg. A beszédhelyzetbeli különbség hangulatbeli eltérést is előidéz: az A vár fehér asszonya az első sortól kezdve kísértetiesebb, a múltba visszanyúló, szomorú, de nagyrészt nyugodt légkört teremt:

„Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.”

Ezt a nyugalmat Ady inkább a rímek kis számával és elszórásával zavarta meg.

Az Subscribe szövege inkább egy hétköznapi helyzetbe kalauzolja a hallgatót, egy veszekedés kezdetére. Félelmetes nem is lesz a légkör, de a mondanivaló elmélyül azáltal, hogy a lírai én a cselekmény után áttér az egész kapcsolatot bemutató refrénekre (különösen az utolsó, megváltoztatott refrén lényeges ebből a szempontból):
„Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.”

Ezek, az Ady-verssel ellentétben, semmilyen nyugalmat nem tükröznek, az ismételt felkiáltások és a zene rapszodikussága érezteti a lírai én fájdalmát, bizonytalanságát, kétségbe esését. Ami mégis összetartja a dalt és teremt valami kis harmóniát, az a rengeteg belső rím, szinte minden sorban megtalálható:
„Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.”

Az Ady által írt vers még meseszerűbbé válik attól, hogy az elbeszélő E/3-ben beszél a nőről, aki ráadásul egy középkort idéző úrnő. Ezzel eltávolodik a dalszöveg stílusától, ami azzal, hogy megszólítja a kedvesét/a nőt és nem épít fel a lírai én lelke köré egy összefüggő mesét, annak ellenére, hogy elemzi önmagát és a kapcsolatát, inkább az elégia műfajához közelít.

Ezek talán a fő eltérések, amik a két mű különbözőségének alapját képezik.

Az a tény –amit ez a szösszenet is bebizonyított-, hogy két teljesen más háttérrel rendelkező mű csak alaptémájából kiindulva mennyi hasonlóságot hordozhat magában és egyben mennyire különbözhet egymástól arra enged következtetni, hogy, ahogy az emberek, az emberi kapcsolatok is mind-mind egyediek, mégis összetartja őket valamilyen mélyen gyökerező kapocs.

És újra Ady

Köszöntök mindenkit, aki még jár ide, és aki még erre jár.
Ady mindig aktuális. Lássok csak:
ég magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe.
Nagy az idegen Föld,
Sokasul az útja,
Tegnap csatatér volt
S ma puszta a Puszta:
Éhes magyaroknak
Nem futja a kedvük,
Míg az igazukat
Tán kiverekedjük.
Verekedés közben,
Hajh, ürül a korcsma,
Menekül az inség
Szökve, bukdácsolva.
Bécsben a korcsmáros
Tán még nem is sejti,
Vagy ha tán sejti is,
Könnyen elfelejti.
Éles a hajósíp,
Hallja baj-tetőzve
Zselénszky gulyása,
Tisza urak csősze.
Hivogatja a síp,
Nyomor eldobolja:
Úgy elfogy a magyar,
Mintha nem lett volna.
Elmegy a kútágas,
Marad csak a kútja,
Meg híres Werbőczi
Úri pereputtya.
Árvult kastély gondját
Kóbor kutya őrzi,
Hivasd a törvénybe,
Ha tudod, Werbőczi.


Így talán hatásosabb:
http://www.youtube.com/watch?v=wIcdiG09No8

ÉS talán ez is érdekes:
http://gepnarancs.hu/2014/05/szuloi-reszjelentes-az-egzisztencialis-exodusrol/