2012. november 29., csütörtök

Még mindig olvasás

Lázár Katát kértem meg, hogy írjon egy rövid szöveget, amelyben a Dobj el mindent, és olvass! mozgalmat értékeli. Ezt el is küldtem Gombos Péternek ( ő volt a disztópiákról beszélő előadó). Ugyanis tőle hallottunk először erről a mozgalomról.
Kata ezt írta:


Olvassunk 10 percben!

Év végén a Tanárnő azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy gondolkodjunk el azon, milyen programot lehetne szervezni az olvasás jegyében, természetesen iskolai szinten. Gondolkodtunk, gondolkodtunk, végül (közbenjárásunk nélkül) az egész iskola egy hétig, minden negyedik órában tíz percet olvasott (már ahol megengedték).
A könyvmolynak ez persze maga a mennyország, hisz eddig csak titokban fizika vagy biológia órán tudott hobbijának élni, egy hétig azonban „legálisan” is folytathatta szenvedélyét.
Egy teljes héten keresztül – szombati tanítást leszámítva, bár szerintem az is beletartozott volna abba az egy hétbe – a csengőszó után a negyedik órában (talán tömegestül) kerültek elő a táskákból a könyvek. Kötelező olvasmányok, tankönyvek, nyomtatott szövegek, merészebbeknél regények is.
A mozgalom célja az volt, hogy minél több diákkal megszerettessék az olvasást, és ne úgy gondoljanak a könyvekre, mint „muszáj-olvasmányokra”. Mostanában rengeteg felhívást látunk az olvasás népszerűsítésére, én mégis azt veszem észre, hogy az emberek olvasnak. (Gondolok én a könvcserélőkre, antikváriumokra, könyvesboltokba.) Lehet, hogy a diákok e rövid alatt nem imádják meg az olvasást, a próbálkozás azonban nem sikertelen.
Kérdezem én, mire elég tíz perc? Gyorsolvasónak akár egy fejezet, lassúnak talán két-három oldal. Talán tíz perc elég arra, hogy a diák kedvet kapjon a társa által, oly lelkesen olvasott könyvhöz, talán csak megörül a tíz percnek, „milyen jó, hogy a tanár nem tanít, és mi azt csinálunk, amit csak akarunk!” A molynak kevés a tíz perc, a diáknak sok, hisz képtelen ennyi ideig csöndben maradni. A molyok képesek akár tíz perc alatt belemerülni a könyvbe, a diák csak odébb dobja a tanár által nyomtatott szöveget, mondván túl hosszú, egyébként se tud ekkora hangzavarban figyelni.
Én, habár a tíz perc olvasásról szólt, nem bírtam csöndben maradni és a kíváncsiságtól hajtva, muszáj volt megkérdeznem a körülöttem ülőktől, hogy mit olvasnak. Három könyvet kölcsön is kértem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése