Az emberi gondolkodás egyik legalapvetőbb sajátossága, hogy a kevésbé
ismertet a jól ismerthez hasonlítja: ez a metaforikusság, a kategória-
és sémaalkotás, szabálygenerálás teszi egyáltalán lehetővé a tanulást,
ebből indul ki a „józan ész”, amikor ítéletet alkot. Ez maga a nyelv:
metaforák, kategóriákba rendezett jelentések, sémaként előhívható
narratívák és tömény szabálygenerálás, a hangtantól a nyelvtanon át
egészen annak ismeretéig, hogy ki, mikor, kivel, milyen stílust
használhat. A metaforák iránti csillapíthatatlan vonzódásunk az oka
annak is, hogy a sztereotípiáktól, hiedelmektől, „józan
ész”-megfontolásokon alapuló tévképzetektől olyan nehezen szabadulunk
meg, hiszen ezek ugyanannak a kognitív mechanizmusnak az eredményei,
mint a „jó tudás”. A metaforikus gondolkodás tehát olyan adottság,
amelytől képtelenek vagyunk megszabadulni, szerencsére, mert ha
sikerülne, egész világunk dőlne romba. De ez nem jelenti azt, hogy ne
volna érdemes időnként egy-egy metaforát alaposabban szemügyre vennünk, s
ha kell, tudatosítanunk, hogy hamis analógiára épül.
Olvasd el a többit is!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/21907
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése