Apolka naplója ( Szigorúan titkos!)
Hjajj, édesapám halálának napja van. Hogy szeretett Ő engem, és milyen jól tartott abból a kevésből, amit keresett. Ma a temetésen odajött hozzám a két nagybácsim, és mindketten maguknak akartak. Akartak, rángattak, és ordibáltak a fejem fölött!. Szégyenszemre elsírtam magam. De a polgármester bácsi a Klivényi nénihez rendelt. Aranyos néni, biztos jó dolgom lesz itt.
A jó dolgom hamar elszállt. Bizonyosan akkor, amikor megismertem a Klivényi bácsit. Már rég óta dolgoztat, de hisz ezzel nem lenne gond, csak ne verne minden áldott éjjel!
Már egészen megszoktam az életem. Mondhatni boldog vagyok, nem érzem az ütéseket, tűrnöm kell, hisz jutalom nélkül befogadtak.
Hűű, micsoda édességeket kaptam ma! A nagypiacról jöttem hazafele, mikor összetalálkoztam Péter bácsival. Milyen sok édesség! Mintha a papával lettem volna a mennyekben…
Eztán valami borzalom komédia következett. Az egyik bácsi túl akarta tetteivel szárnyalni a másikat, én meg csak kaptam a játszótársnékat, csipkeruhákat, csicsás szobákat. Mi lesz ebből?
Bogár lett. Sok-sok bogár, nem mástól, mint Trnowszky Miloszlávtól. Persze nem ingyen osztogatta nekem, de azért még így is megérte. Duplán megérte!
Gáspár bácsinál a tél nem is olyan borzalmas, ha van egy Miloszlávunk…
Ma szörnyűség történt! Ahogy jöttem volna el Gáspár bácsitól, Milocska bevallotta, hogy feleségül akar venni! Jajj, hát ez a fiú rosszabb, mint egy kislány. Pechünkre Péter bácsi kihallgatta, és most egyik bácsi sem akar befogadni. De Klivényi bácsi jó öreg, szeret engem, mostantól nála lakom.
Miloszláv eljárkál hozzánk, egyre jobban tetszik..
A bácsi is napról napra jobban tart, még szappant is vett nekem! El tudod ezt képzelni, kedves naplóm? Szappant! Hogy fogok illatozni Miloszláv előtt…
Ma a bácsi azzal jött haza, hogy egy Pál tudom is én kicsoda kiszemelt engem. Bánja Isten, hogy kiszemelt, én a Milot akarom!!! De kötelességtudóan elmentem vele a színházba. Szépen fel is öltöztem, egy szava sem lehetett a bácsinak. De hisz milyen jól tettem! Ott volt a kis érzékenylelkűm is. A darab után négyesben elmentünk vacsorázni. Ott micsoda botrány alakult ki! Megint a Milcso…meg a bácsi! De szerencsére jött a hír, hogy meghalt a Klivényi néni! Pedig nekem kellett volna vigyázni rá az éjszaka…mondtam is a bácsinak, mégsem engedett!! De ha erőszakosabb lettem volna…az én hibám, csak az én hibám…Valahogy úgy tűnt nekem, hogy a bácsit nem rázta meg a hír. Inkább az én nevemmel volt elfoglalva. De hát nem! Hagyjon békén!
Vág partja. Miért is nem haltam meg? Engem már a víz sem szeret?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése