Ady, Ady, Ady

Ady...a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb költője van még porondon. Persze ez nem gond, mert nagyon szépek a versei. Eddig az Új versek c. kötettel foglalkoztunk. Megbeszéltük a kötet ciklusait és több verset is "kibogoztunk", volt azonban amelyiket a Tanárnő csak felolvasta, de azok is nagyon szépek voltak. Keddre verseket kellet tanulni (voltak kivételek, akiknek szerdára :PP). Ezek a Góg és Magóg fia vagyok én..., A magyar Ugaron és egy választott Léda vers. Én a Léda Párisba készül c. verset választottam, de hallhattuk a Lédával a bálban, a Tüzes seb vagyok, Héja-nász az avaron, valamint Besszitől az Áldásadás a vonaton c. verset, ami nekem nagyon tetszett. Mai óránkon bepillantást nyerhettünk a szecesszióba, a Párisban járt az Ősz című versen keresztül. Nekem az egyik kedvenc versem lett, annak ellenére, hogy a legfőbb gondolat benne a halál. A szecesszió az irodalomban a halál kifejezésével jelenik meg. De közben szimbolista is a vers, például ott az Ősz, ami az elmúlást jelenti. Az ősz ebben a versben tulajdonképpen, jött és ment, de a költőben egy nagyon fontos gondolatot fogalmazott meg, ami eddig, mint "játék" jelent meg a költő életében.

Nem szabad elfelejteni, hogy HÉTFŐRE verset kell tanulni.: A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ és a PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ vagy KOCSIÚT AZ ÉJSZAKÁBA. Nem szabad elfelejteni! :PP