Epikus színház

Az epikus színház határozottan megkülönbözteti a drámai és az epikus színházat: az egyik érzelmekre indít, a másik döntéseket kényszerít ki; az első élményeket közvetít, a második ismereteket. A cselekedetek a drámai színházban úgy mutatkoznak meg, amit az embernek tennie kellene, míg az epikus színházban: amit tennie kell. Bertolt Brecht alakítja ki, szembefordulva az arisztotelészi és a polgári dramaturgiával. Lemond a mű zárt egységéről; darabjai jelenetsorokból állnak; szerinte ez az elbeszélő jellegű színház a nézőt szemlélővé avatja, szembeállítja a cselekménnyel, feléleszti aktivitását, döntéseket kényszerít ki belőle; ismereteket közvetít, érvekkel dolgozik. Célja eléréséért Brecht elidegenítő technikát alkalmaz, az ún. elidegenítő effektusokkal – dal- és táncbetétekkel, kórusokkal, vetített vagy feliratokként kifüggesztett fejezetcímekkel, feliratos táblákkal, különleges reflektormegvilágításokkal, a cselekményt értelmező narrátorok felléptetésével stb. –, szándékosan szétrombolja azt az illúziót, hogy a való élet eseményeit nézzük, kizökkent az érzelmi átélés állapotából és állásfoglalásra késztet.