Lackfi János zsenialitásának egy ékes gyöngyszeme. Kitaláljátok az intertextualitás forrásait? : )

Hagyomán

Fülembe forrón beszökött az ősz...

Megy a juhász, kin féreg foga rág.

Az emberélet, mint gyümölcs a fán,

Vak dióként a sors idébb-odább.

Hiába döngetek, csak gyönge báb.

A négy ökörbe ólmot öntsenek!

A tél iker-fia nagy barna pók,

Kifolyt a tinta: lila dalra kelt.

Ha férfi vagy, légy alany és a tárgy

A sírok közt anyó, eső és hó szakad.

A játszótársam éppen sárga volt.

Hol a boldogság? Foltja megmaradt.