Honeybeast+Ady

Ady Endre a mai modern magyar líra megteremtője. Költészetére jelentősen hatottak a francia impresszionista-szimbolista költők, de Ady a hagyományok követése mellett továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki saját, csak rá jellemző stílusát. Ady a 18. században kitűnt kortársai közül merész újításaival. A 21. század társadalma azonban már sokkal nyitottabb. Még a múltban hiányzott az érzékiség, az érzéki forróság a magyar lírából, ma már hétköznapi vált a szerelem nyílt vállalása, ami Ady korában szokatlannak számított.

A két mű egyaránt a szerelemről szól, annak pozitív és negatív momentumait ábrázolja. Ady versében baljós, szomorú hangulat uralkodik, az ifjúság, a szerelem elmúlásának tragikuma. A hangulatot a „sikolt a zene, tornyosul, omlik” szavak teremtik meg, az elmúlást pedig a „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat /A víg teremben némán szerte-szórjuk” kifejezés szimbolizálja. Kovács Zoltán írásának hangulatát leginkább a zene teremti meg, hiszen a mű dalszövegnek íródott. Hangulata elkeseredett, hiszen a lírai énnek csalódnia kellett a szerelemben: „Álmaimban nem ezt vártam;  A történetet csókkal zárják, A folytatást velünk forgatták…”  Az egysíkú hétköznapok tönkretették a várt boldogságot, „És nem tudtam überelni anyádat, S te nem mosod magad után a kádat. Van nagy lakás és nagy autó, Közel már az utolsó szó”, és elvezettek az Ady versben is jelenlévő tragikus elmúláshoz. A refrén azonban a valódi szerelem meglétét állítja szembe a keserű hétköznapokkal: „Te vagy a legnagyobb hős a világon: Én a királynőd és te a királyom”, és mesebeli szintre emeli a kapcsolatot.  A lírai én félelme a szerelem elmúlásától szintén a valós érzéseket jelképezi: „ Hova is rejtsem el a szívem tőled, Nehogy a végén majd összetörjed”. Ady versében szintén két különböző szerelmi periódus jelenik meg. A vidám, fiatal báli forgatag, akik még csak most kezdik élni a szerelmet, és boldogok, velük szemben áll a fekete pár, akiknek tánca a boldogtalanságot, a szerelem végét mutatja meg: „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat”. Beléptükkor a zene „elhal”, bús csönd kíséri táncukat. A fiatalok sírva szétrebbennek, örömüket a téli szél űzi el. A vers szerint nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott húzódik a boldogtalanság lehetősége is. A Honeybeast dalszöveg nem ennyire drasztikus a szerelemmel szemben, habár a dalszöveg végig ironikus, és szomorú példáját mutatja a hétköznapi kapcsolatoknak, a dal végén a megoldás mégis a szerelem, ami győzedelmeskedik az ész fölött: „Nincs te és én, csak mi – összebújva, Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem”. Még Ady verse azt érzékelteti, sejteti: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a Léda versek csaknem mindegyikében. Ezzel ellentétben Kovács Zoltán költeménye a szerelem reményét hozza el számunkra, amely a legnehezebb napokon is lehetővé teszi a boldogságot.

Ady versének hátterében egy ellentmondásos kapcsolat áll, ezért érthető a költő szemléletmódja. Léda-versei saját tapasztalatainak kreációi, még a Honeybeast zenekar slágere a 21. század társadalmának íródott. Ennek eredményeként egyfajta társadalom-bírálatot tartalmaz a mai rohanó társadalomról, amely megnehezíti a valódi szerelem kibontakozását. 

https://www.youtube.com/watch?v=09WQ-e7evsY

A legnagyobb hős

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam,
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Az idióta is célba érhet,
Mi meg doppingolva nyertünk érmet.
Nekem a fitnesz partizánok,
Neked a lelkes kurtizánok -

Jutnak – de tényleg, én nem ezt vártam;
A filmekben csak annyit láttam,
A történetet csókkal zárják,
A folytatást velünk forgatták…

És nem tudtam überelni anyádat,
S te nem mosod magad után a kádat.
Van nagy lakás és nagy autó,
Közel már az utolsó szó.

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Kész vagyok teljesen a kis klambókra,
Jöhet a millió hős berepülő pilóta.
Nincs te és én, csak mi – összebújva,
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

                         /szövegíró: Bencsik Kovács Zoltán/  

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.