Lorca

Federico García Lorca: Alvajáró románc
Gloria Ginernek és Fernando de los Ríosnak
/Nagy László fordítása/


Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Im, a szelet, mint a smirgli,
érdes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig fölhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!

*

Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

*

Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

Kik a szereplői? Hol járnak/vannak? Mi a történés? (Milyen stílusirány? 
A többit majd órán megbeszéljük.

„Dick a sci-fi Kafkája. Próféta.”

Az Instant Ubikban ott a frissen őrölt kávé minden aromája. Meglátja, a férje így fogadja majd: Jesszusom, Sally, eddig azt hittem, te csak olyan átlagos kávét tudsz főzni. De ez! Hűha! Vigyázat, csak az előírt adagokban fogyasztható.

Philip K. Dick magasra tette a mércét. 1969-ben senki se gondolta volna, hogy egy remekművet hagy maga után.
Az Ubik műfaja számomra behatárolhatatlan volt. Sci-fiként van aposztrofálva, bár ötvöz utópikus elemeket is. A történet 1992-ben kezdődik (az író korától számítva több mint húsz évvel később). P.K.D. egy elképzelt jövőképet tár elénk, ahol a gépek veszik át a hatalmat (egy kissé futurista, ugyebár). Mindenért fizetnünk kell, még a „lásunkban” is. Az ajtó kinyitása öt centbe kerül, míg egy kávé ennek a duplája. A gépek képesek kommunikálni, és befolyásolják az egész életünket. Ettől függetlenül a technológia rendkívül fejlett. Az univerzum nagyját feltárták már, és képesek más bolygókra utazni, mint a Lunára (ami valószínűleg a Hold, hisz Luna a rómaiaknál a holdistennő), ahol élhető környezetet biztosítottak a földiek.

A legérdekesebb mégis csak az, hogy a halál után szeretteinkkel kapcsolatban tudunk maradni, egy időre. Őket nevezi az író félőknek, vagyis holt állapotban lévő, agyműködéssel rendelkező személyeknek. Akikkel csak a moratóriumban lehet kommunikálni egy speciálisan kifejlesztett technológia segítségével, mivel az elhunyt személy egy átlátszó üvegkoporsóban fekszik. Véleményem szerint ez maga a purgatórium, hisz ezután kerülnek - P.K.D szavaival élve - az  emberek egy másik méhbe, és születnek újjá.
A történet egyik főszereplőjének, Glen Runciternek is egy moratóriumban fekszik a felesége, Ella. Runciter egy hatalmas irodalánc tulajdonosa és csak sürgős esetekben „éleszti fel” Ellát. Hisz minden egyes ilyen alkalomnak ára van. Egyre jobban fogy az energiája, és közeleg felé a fény, vagyis az út egy új méh felé.

A könyv elején egy csapat tétlen (a gondolatolvasók és a látnokok képességét semlegesítő személyek) érkezik a Lunára Runciterrel és Joe Chippel (a Runciter vállalat leendő igazgatója). Itt egy katasztrófa történik, amiben Runciter életét veszti. Vagy mégsem? Ez a mű egyik alapkérdése. Vajon ki a halott és ki az élő? Kik az ellenségek és kikben bízhatunk? És végezetül mi is az az Ubik?

Minden egyes fejezet egy reklámmal kezdődik, amiben ezt a titokzatos Ubikot reklámozzák. Mint végül kiderül az Ubik Minden. A latin ubiquitous szóból származik, aminek jelentése: mindenütt jelen való.  Tehát az Ubik egy metafora Istenre. A spray, ami végigvezeti a cselekményt, valójában nem hat. Vagyis nem a flakonban levő anyag teszi az embereket sebezhetetlenné, hanem a hitük, amiért bíznak a hatásában.

A tér és idő kapcsolatát is mélyen érinti a mű. Hisz a szereplők az 1992-es évből fokozatosan fejlődnek vissza (állításuk szerint, bomlanak) a második világháború kitöréséig, 1939-ig, majd innentől kezdve haladnak vissza jelenkorukba.

Nehéz mű, és komoly filozófiai problémákat is taglal. 213 oldalas és nagy betűkkel van írva:) így remélem sokan elolvassátok majd, mert érdemes. Igaz, nagyon kell figyelni magára a történetre, mert kusza és szerteágazó. Mikor azt hiszed, hogy megérted P.K.D. egy csavart tesz bele. Mint az utolsó két mondat, ami végleg elbizonytalanít és magad se tudod, hogy mi az igazság és mi az álom, pont, mint az Eredetben… 

Godot-ra várva

Beckett abszurd drámája négy alakot és egy szituációt mutat be. A két főszereplő, Estragon (Gogo) és Vladimir (Didi) Godot-ra várnak. Ez a mű alaptémája, a tartalma pedig a várakozás. 

A két barát az országút szélén egy fa mellett várnak arra, hogy eljöjjön Godot. Nem ismerik őt, de valamilyen megváltást/útmutatást várnak tőle.
Gogonak cipője, Didinek kalapja van. Estragon folyton menne, cselekedne, ezt szimbolizálja a lábbeli, míg Vladimir gondolkozik (kalap) és a párbeszédekből is kitűnik, hogy ő a műveltebb, habár Gogo valaha költő volt.
Várakozásuk közben találkoznak össze Pozzoval, aki pórázon vezetve, csomagokkal megrakva vezeti Lucky-t és ostorcsapásokkal irányítja szolgáját. Lucky is kalapot visel, de miután Pozzo eltiporta a fejfedőjét, nem volt képes többet gondolkozni. Távozásuk után a cselekvések nem változnak. Gogo és Didi az öngyilkosságon gondolkozik vagy éppen azon, hogy várjanak-e tovább Godot-ra. Majd egy fiú jelenik meg, akit Godot küldött azt üzenve, hogy „majd holnap jön”. Így tovább várnak.

Ismétlődések szövik át a művet. Várakozás, répaevés, Pozzo-Lucky, napszakok váltakozása, üzenet és újbóli várakozás.
A második felvonás is hasonlóan telik el. Újból találkoznak Pozzoékkal, habár az előbbi megvakult és Lucky pedig néma lett. Az idő, mint fogalom is felborul. Úgy tűnik, mintha a két felvonást csak egy éjszaka választaná el, habár ez nem így van. Pozzo hallani sem akar az időről és egyedi módon értelmezi: „Mikor! Mikor! Hát nem elég Önnek, hogy valamelyik nap történt, olyan napon, mint a többi, egy nap megnémult, egy nap megvakultam.”

A ellentétek is fontos szerepet játszanak a műben, mint az emberi kapcsolatok és azok hiánya (Estragon meg akarja ölelni Vladimirt, de ő nem lép a barátja felé), a mozgás és a helyben maradás (Estragon folyton menne, Vladimir azonban „Godot-ra vár”).

Az ellentétek mellett a tagadás is a mű alapvető része. Estragon úgy tűnik nem emlékszik a megtörtént eseményekre, bár néha ez inkább önkéntes tagadásnak tűnik, mint a fiú, aki üzeneteket ad át Godot-tól és nem ismeri el, hogy valaha is találkozott volna a két baráttal.
Toposzként értelmezhető a várakozás és a fa, ami mellett várnak Godot-ra. Végül megunva a várakozást, és a sikertelen akasztási kísérlet után úgy döntenek, hogy mégis elindulnak és nem várnak tovább.
De várnak. Az első felvonás után elmentek ugyan, de reggel visszajöttek. ÉS ez így megy mindig, hiszen utalnak rá, hogy Gogót folyton megverik.

"VLADIMIR
Megyünk?

ESTRAGON
Menjünk.

Nem mozdulnak"

Kellemes Ünnepeket! :)

Ha már a Jézuska mindenkihez megérkezett, gondoltam szólok, hogy szünet utánra el kell készíteni egy portfóliót egy könyvről, amelyet magatok választhattok a felsoroltak közül. Egy régebbi bejegyzésben megtaláljátok a könyvlistát, és a feladatokat is.
Jó munkát és további kellemes szünetet! :)

Felhívás

Szeretnék majd beszámolót olvasni a holnapi önállóan megtartott előadásokról. Előre is köszi.

Epikus színház

Az epikus színház határozottan megkülönbözteti a drámai és az epikus színházat: az egyik érzelmekre indít, a másik döntéseket kényszerít ki; az első élményeket közvetít, a második ismereteket. A cselekedetek a drámai színházban úgy mutatkoznak meg, amit az embernek tennie kellene, míg az epikus színházban: amit tennie kell. Bertolt Brecht alakítja ki, szembefordulva az arisztotelészi és a polgári dramaturgiával. Lemond a mű zárt egységéről; darabjai jelenetsorokból állnak; szerinte ez az elbeszélő jellegű színház a nézőt szemlélővé avatja, szembeállítja a cselekménnyel, feléleszti aktivitását, döntéseket kényszerít ki belőle; ismereteket közvetít, érvekkel dolgozik. Célja eléréséért Brecht elidegenítő technikát alkalmaz, az ún. elidegenítő effektusokkal – dal- és táncbetétekkel, kórusokkal, vetített vagy feliratokként kifüggesztett fejezetcímekkel, feliratos táblákkal, különleges reflektormegvilágításokkal, a cselekményt értelmező narrátorok felléptetésével stb. –, szándékosan szétrombolja azt az illúziót, hogy a való élet eseményeit nézzük, kizökkent az érzelmi átélés állapotából és állásfoglalásra késztet.

Pasik 2., és néhány hölgy

Na, és a világirodalom közelről? A legjobb Kafka. :o))))
http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110706-irok-koltok-nyaralas-kozben.html

Karinthy Fricike: Az emberke tragédiája

Igaz  a Tragédiát tavaly befejeztük, de mégis csak Karinthy korában járunk irodalomból. Nem mellesleg tétel Az ember tragédiája :)

http://www.irodalmijelen.hu/node/8141

Pasik

Ha van kedvetek mulatni, nézzétek meg ŐKET amint éppen nem érettségi tételek! :o))
http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110712-irok-furdonadragban-moricz-zsigmond-kosztolanyi-dezso-karinthy-frigyes-babits-mihaly.html

Hm... Hörr-morr!

Akárhogy is számolom, ez csak 15.
 A beérkezett avantgarde ppt-k száma. Hölgyeim, ha nem szeretnének elmarasztaló ítéletet, csapjanak a lovak közé! ( És már megint az a  ..., aki idejében elkészítette.:o((( )

Mario és a "Tomorrow belongs to me"

Hogy miért is ez a cím? Egyszerű. Az óra elején megnéztük a Kabaré című film egy részletét (itt megnézhettek egy hosszabb változatot) majd ez alapján valahogy el kellett jutni Thomas Mann elbeszéléséhez, a Mario és a varázslóhoz. Hogy hogyan? Ismét egy egyszerűen megválaszolható kérdés (persze ez órán nem volt az :DD). A  könyvben a bűvész, Cipolla úgy táncoltatja a nézőket, mint a valóságban Hitler a németeket. Egy egyszerű kis történelmi hátteret beszéltünk meg, hogy könnyebben megfejtsük miért csak az utolsó 3 oldalon jelenik meg a címben megnevezett főszereplő, aki az első oldalon (mert valójában egy mondat erejéig itt is megjelenik) még egy jelentéktelen pincérfiú, a könyv végére hős lesz. De miért is íródott meg a könyv? Csupa kérdések, amikre a válasz nem nehéz, csak érteni kell miről van szó. Thomas Mann figyelmeztet a kialakuló fasizmusra. Egyszerűen fél attól, hogy ha egy személy diktatúrát vezet be annak lesznek káros hatásai.
 És a végére személyes vélemény. Szerintem szörnyű volt olvasni ezt az elbeszélést, egyrészt mert nehezen olvasható, és mire végeztem egy mondattal nem tudtam mi volt az eleje, másodszor, mert Mario konkrétan "nem szerepel benne", és idegesített, hogy olyan valakit nevez meg a szerző, akinek semmi jelentősége...most már tudom, hogy van. Furcsa milyen gyorsan megváltozott a véleményem. Így, hogy végre értem miről van szó, nem mondhatnám, hogy nem tetszik. Sőt igenis jó a történet, de nem szeretném elolvasni még egyszer :DDD
Megemlíteném még a Muzsika hangja című filmet, ami szintén kötődik a nácikhoz. Az egyik nagyon szép dalt itt nézhetitek meg. :) Gondoltam ezt is megmutatom. :)
Kellemes hétvégét! :)

Lackfi János zsenialitásának egy ékes gyöngyszeme. Kitaláljátok az intertextualitás forrásait? : )

Hagyomán

Fülembe forrón beszökött az ősz...

Megy a juhász, kin féreg foga rág.

Az emberélet, mint gyümölcs a fán,

Vak dióként a sors idébb-odább.

Hiába döngetek, csak gyönge báb.

A négy ökörbe ólmot öntsenek!

A tél iker-fia nagy barna pók,

Kifolyt a tinta: lila dalra kelt.

Ha férfi vagy, légy alany és a tárgy

A sírok közt anyó, eső és hó szakad.

A játszótársam éppen sárga volt.

Hol a boldogság? Foltja megmaradt.

Avantgarde

Beírtam az egyik képkeresőbe az "avantgarde" szót (www.pinterest.com). Találtam két képet, amik nagyon tetszettek. Vajon melyik stílusirányzathoz tartoznak? Én még nem tudtam eldönteni ://