Emelteseknek és közepeseknek is!

Nyakunkon az érettségi és gondoltam ezt jobb, ha mindenki tudja: http://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/erettsegi/vizsgakovetelmenyek2012/magyar_nyelv_es_irodalom_vk.pdf
A közép és az emelt szintű érettségi vizsgák követelményei nyelvtanból és irodalomból is.
Kellemes felkészülést! :)

Esterházy Péter Fancsikó és Pinta (csoki-csoki-csokoládé)

(csoki-csoki-csokoládé)

Fancsikó fölállt, meghajolt, és kezet fogott volna velem, ha Pinta nem előzte volna meg őt, és kis keze nem szorította volna már az én kisebbemet. Fancsikó frakkban, ami egyszerre öregíti és fiatalítja is, Pinta meg klottnadrágban, tornacipőben. Miután elbúcsúztak, kimentem a konyhába nézni édesanyámat, ahogy dolgozik. Meg azért is, hogy elmeséljem Fancsikónak és Pintának az ESETÉT. A konyhaajtó nehezen nyílt, mert… nem tudom, miért. Édesanyámat láttam, rajta a kötény vaspántjait. A konyhaajtó nehezen csukódott.

– Nos? – hallottam, anélkül hogy a hát görbülete mozdult volna.

– Kijöttem.

Odamentem mellé, és fejemmel megtuszkolva a könyökét, megnéztem, mit csinál. Egy lábos volt ott vagy micsoda (lehet, hogy egy fazék?), mindenesetre nem láttam bele, hiába ágaskodtam.

– Miért csikorogsz az ajtóval? – szólt váratlanul, és alkarjával enyhén ellökött a lábostól (vagy fazéktól).

– Nem én csikorgok. Ő csikorog.

Keze forgása megállt (valamit keverhetett abban a micsodában), rám nézett.

– No?

– Mondjam el?

Pirult arccal fordult felém, nem volt szomorú, és nem nevetett, csak a halántékához csapódott egy hajtincs.

– Rendben, elmesélem.

Enyhe szomorúsággal meséltem, mert eredendően nem ezt akartam elmondani. DE EZ MINDÉG IS ÍGY VAN.

– Fancsikó ment az erdőben, mögötte Pinta.

Édesanyám újra háttal állt felém, és nagyon gyorsan forgott a keze, amint azt válla apró rezdüléseiből megállapíthattam.

– Az erdőben nem járt senki, sem szél, sem napfény, sem vadállatok, csak Fancsikó és Pinta. Nézd, komám, mondta Fancsikó, majd ugyanezt mondta Pinta, és mentek tovább. Az erdőben fák voltak. De már nem járt ide senki, a bogarak és a madarak sem, és a giliszta sem. Az emberek sem jöttek már, mert minek. Azért jöttek egykor, hogy bánatukat ráakasszák a fákra. De a zöldellő fák már roskadoztak a bánattól, és több nem fért rájuk. Látod, komám, mondta Fancsikó, és Pinta is mögötte. Pinta levette az atlétatrikóját, és Fancsikó a frakk-kabátját, összecsomagolták olyan zsákfélévé, és leszedték a termést. Fütyültek közben, hogy ne lopjanak. Vagy másért fütyültek. Mikor beállítottak hozzám, édesapa még nem volt otthon, pedig már jó késő volt, édesanya meg bent volt a felnőttszobában. Fogadtam őket. Talán a fürdőszobába, mondta Pinta. Nem. Akkor az ágy alá. Nem. Fancsikó nem szólt semmit, fogta a zsákot, és elindult a konyha felé. A küszöbön megállt. Ide. Ásni kezdtünk. De aztán nem tudtuk rendesen elpanírozni…

– Planírozni – mondta szórakozottan édesanyám hangja.

– …mert sok volt a zsákban, meg sietni is kellett, mert hallottuk édesapát zörögni a kulccsal, és még előbb kicsit énekelni.

– Jól van, eredj játszani.

Ahogy mentem volna ki, nyílt az ajtó (épp nyúltam a kilincsért, amikor az magától lebillent, magával rántva valahogy az ajtót), és bejött édesapám.

– Jó reggelt – köszöntöttem, mert még nem láttam, akkor kelt föl. Borzas volt a feje.

– Üdvözlöm, uram, e mámoros reggelen – mosolygott.

Ekkor édesanyám (de milyen hirtelen! tényleg: nagyon hirtelen) megfordult, és mondott valamit, de ekkor én már nem figyeltem, hanem a sarokba szaladtam, mert megláttam ott Fancsikót és Pintát. Nagyon csodálkoztam. Fancsikó azt mondta, hogy MINDEN VALÓSZÍNŰSÉG SZERINT édesanyám csokoládékrémet kever ki, és hogy értem-e. Pinta lelkesen mosolygott.

– És mindezek ellenére üdvözlöm e szorgalmas virágszálat, életem suvickolóját – hallottam édesapámat ekkor, és nevetni kezdtem, mert vicces volt, amit mondott.

– No – nézett rám szomorúan édesanyám, és láttam, ahogy beleesik a gyűrűje a csokoládéba.

– Ne csapkodd azt a bizsut – mondta édesapám, és odalépett édesanyámhoz, egyik kezével átkarolta, a másikkal meg turkált a csokoládéban, de mutatóujja nem talált rá a jegygyűrűre.

A szüleim egymás szemét nézték, s ezt használtuk mi ki. Benyúltam a lábosba (vagy fazékba), és kisvártatva éreztem, ahogy az édes csokitóba pottyant gyűrű az ujjamra tekeredik. Mint egy aranygiliszta. Pinta és Fancsikó sem maradt tétlen; Pinta nyakába vette Fancsikót, aki kihalászta édesapám hiábavaló, tehetetlen igyekezetét a csokitóból. Gondosan lenyaltam az aranygilisztát, és csak aztán rándítottam édesanyám kötényén.

– Itt van.

Édesapámnak meg azt mondtam.

– Mi az, édesapám: lábos vagy fazék?

Ő tenyerével lesimította a haját, és a kilincs felé nyúlt. A nyikorgással együtt mondta.

– Edény.

Előre bocsánat, azért, mert fejjel lefelé van :) De olvasható és az a lényeg.

Kertész Imre - Sorstalanság

Nem vagyok a filmek híve, ha kötelezőkről van szó, s ez a Sorstalanság esetében sem változott. A filmet hamarabb láttam, mint hogy olvastam volna  a könyvet, és így utólag a könyv jobban tetszik, mint a film.
 Persze nem véletlen, hogy annyi díjat nyert a Koltai Lajos által 2005-ben vászonra vitt mű. [jelölés: Arany Medve – Koltai Lajos, díj: Arany Béka – Pados Gyula, díj: Arany Hattyú (legjobb operatőr) – Pados Gyula,  jelölés: legjobb operatőr – Pados Gyula,jelölés: legjobb filmzene – Ennio Morricone]  Ezek mind a hihetetlen rendezői és operatőri munka eredményei, hogy Kertész Imre Irodalmi Nobel-díjáról már ne is beszéljünk. Én igazán elismerem a munkájukat, a film zseniális, a karakterkidolgozás eléggé hasonló az eredetiben leírtakhoz, és mindenképpen el kell fogadnunk, hogy egy film jóval többet tud nyújtani a nézőnek, mint egy könyv az olvasónak. Tény, hogy a zenei aláfestéssel sokkal jobban lehet az érzelmekre hatni, illetve a látvány még ad valami pluszt a történethez. Az is biztos, hogy nekem könnyebb úgy olvasni a könyvet, hogy láttam már párszor a filmet, mert így azért mégis el tudom képzelni a táborokat, a körülményeket, és magát a történetet.
 Én mégis a könyv pártján állok, mert - most túl őszinte leszek - amikor a filmet néztem bevallom, unatkoztam. Ez van, kövezzenek meg a kritikusok, nem vagyok műértő, igen, igen egy bölcs (közös) ismerősünk szavaival élve "nem vagyok elég csiszolt gyerek" ehhez, vagy legalábbis nem kötött le annyira a történet néhány része. DE amin meglepődtem - megint túl őszinte vagyok, erről le kéne szoknom... - a könyvben (eddig) mindent élveztem. Igen, Köves Gyuri lábára néha azért rá-rá lépnék, csak hogy valami érzelmet kicsikarjak belőle, de ezen kívül semmi bajom az egésszel. Meglepően tetszik, bár bele kell lendülni az olvasásába, mert ez elején nem egyszerű. (lehet csak én nem tudok olvasni )
Összefoglalva: szerintem nagyon jó könyv, igazán élvezem az olvasását (pedig bármilyen mű, aminek kicsit is köze van a történelemhez az számomra a "fúúúúj" kategóriába tartozik) és a filmmel sincs különösebb gondom. Egyszer minimum nézzétek meg, egyrészt mert klasszikus, másrészt pedig egy hihetetlen története látunk, ahol igen is fontos a látvány. Látva a táborokat, a borzasztó körülményeket sokkal valóságosabbá válik az olvasónak(és nézőnek) az egész. Nézzétek meg, persze első az olvasás !!!!!
Film

Figyelem!

Holnap reggel megyek suliba, és remélem, Ti is ott lesztek.

Kala ui vaedesse

http://index.hu/nagykep/2013/03/03/haszontalan_jotanacsok/

Nézd meg a többi izgalmas egyezést is!

Parti

PARTI NAGY LAJOS

---

Holaha zanzák "hezitt állok, mást nem tehetek"
 
Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.
"Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,
fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.
A Duna csak folyt és Plaza,
folyott le rajta kurd, török, lett,
múlt és jövõ híg halmaza,
folyott le szerzet és öröklet,
elmentem én hová haza,
s a rím kedvéért negyed öt lett.
        *
Ezernyi fajta népbe töppedt,
de hetyke elmebajsza áll,
láttam egy szónok ordibál:
csak keze van, mit égbe lökhet,
mert bár a múlt merõ öröklet,
miért, hogy sorsa íly fatál,
s csörgõként rázva csontos öklet,
azt hiszi megdeterminál?
        *
Ha nyelvvel és ha felesel,
ha Cola Light ha langy melasz,
ha pótkávé mit teleszel,
kenyérrel nénikém tavasz,
ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,
ha fel-feldobott kõ leszel
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
Hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk
        *
Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.
A rím kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyü, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.
        *
Az én hazám kopott kabátú,
de nékem zizzenõ dzsoging,
szemében egy-egy szívlapát bú,
csuklik kicsit, kicsit meging,
a forma rácsán rendre átbú,
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezû-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min - de nem.
          *
Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest mint egy nyári láz hat,
és lázmérõvel szúr szemen.
Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek higanygõz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék
          *
A péntek éj most foszlad át,
keletrõl bordó kombiné,
tolnak egy rózsaszín ladát
az utcán Zombi s Zombiné.
Mivel a Zombi készüléke
tök lemerült Vecsés alatt,
az erõltetett feltöltése
leszívta nékik a Ladat.
        *
Hazám, kiírtam már magam,
s ha olykor, dinnyehéj nyomán,
verses lovam megúsztatam,
novell kéne inkább s román,
s ha épp novell, félig román,
vagy tán egészen az,
lírám szájában édesül az étel,
két szék között, az már igaz,
mire megy gyémánttengelyével
ki nem nyugodhat egy lován?
         *
Hazám, te szép vezérfonál,
ne hidd, hogy elveszítelek,
a hajnal már a sarkon áll,
a köztisztaságimunka kezd.
Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég.
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.
*
Az éjjel bársony nescafék
hûltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellõzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mû miatt,
morogjon aki buksi medve,
édes hazám ne vedd szivedre,
hadd legyek hûs

http://www.kvizpark.hu/index.asp?inc=gamestart&id=508
Próbáld meg megoldani!

Érdekességek

Az utolsó felkészülési lehetőség a fél éves dogára a most kezdődő hétvége. Ennek örömére gondoltam megosztok néhány vicces részletet magyar nyelvtan és irodalom dolgozatból. Lehetőleg ne jegyezze meg senki, nehogy az érettségibe butaságokat írjunk! :))

 **- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***

    **- A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már
    nem volt mit tenni.***

 **- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**

**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és
    majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**

    **- Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött
    gyermekét az úrnak ajánlotta.**

  **- Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.**

 **- És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.**

**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**

    **- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**

 **- Villon fő műve az Ótestamentum.**

    **- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**

   **- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**

 **- A Toldi olyan mű, amelyben a főhőst feldolgozzák.**

További szép hétvégét mindenkinek! :))

Figyelem! Figyelem!

Jövő csütörtökön (21-én) ismét rendkívüli irodalomóra a könyvtárban.
Vendégünk: Kulin Ferenc. Biztos jó lesz. Legalább annyira, mint a múltkori.

'én, József Attila'

Látta valaki a musical-t? Sokaknak nem tetszett, mert nem egy laza kis komédia, sőt elég komolyra sikeredett, de én imádom. József Attila verseit amúgy is szeretem, de dalként....ÚR ISTEN!!! valami fergetegesek (persze ehhez kell az is h Nagy Sanyi jól adja elő őket :D ) Nézzétek meg!!!!!

 (le lehet tölteni, de ha kell pendrive-on oda tudom adni :) )

Simon

Ismeritek Simon macskáját?
http://www.youtube.com/watch?v=nn2h3_aH3vo

Bájoló

Kata javasolta.
Hallgasd meg! Tényleg nagyon szép.
http://verspatika.wordpress.com/2008/03/05/radnoti-miklos-bajolo/
Valaki be is illszethetné, nekem nem megy.
Vanda, majd adhatsz leckét. :o))

Lorca

Federico García Lorca: Alvajáró románc
Gloria Ginernek és Fernando de los Ríosnak
/Nagy László fordítása/


Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Im, a szelet, mint a smirgli,
érdes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig fölhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!

*

Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

*

Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

Kik a szereplői? Hol járnak/vannak? Mi a történés? (Milyen stílusirány? 
A többit majd órán megbeszéljük.

„Dick a sci-fi Kafkája. Próféta.”

Az Instant Ubikban ott a frissen őrölt kávé minden aromája. Meglátja, a férje így fogadja majd: Jesszusom, Sally, eddig azt hittem, te csak olyan átlagos kávét tudsz főzni. De ez! Hűha! Vigyázat, csak az előírt adagokban fogyasztható.

Philip K. Dick magasra tette a mércét. 1969-ben senki se gondolta volna, hogy egy remekművet hagy maga után.
Az Ubik műfaja számomra behatárolhatatlan volt. Sci-fiként van aposztrofálva, bár ötvöz utópikus elemeket is. A történet 1992-ben kezdődik (az író korától számítva több mint húsz évvel később). P.K.D. egy elképzelt jövőképet tár elénk, ahol a gépek veszik át a hatalmat (egy kissé futurista, ugyebár). Mindenért fizetnünk kell, még a „lásunkban” is. Az ajtó kinyitása öt centbe kerül, míg egy kávé ennek a duplája. A gépek képesek kommunikálni, és befolyásolják az egész életünket. Ettől függetlenül a technológia rendkívül fejlett. Az univerzum nagyját feltárták már, és képesek más bolygókra utazni, mint a Lunára (ami valószínűleg a Hold, hisz Luna a rómaiaknál a holdistennő), ahol élhető környezetet biztosítottak a földiek.

A legérdekesebb mégis csak az, hogy a halál után szeretteinkkel kapcsolatban tudunk maradni, egy időre. Őket nevezi az író félőknek, vagyis holt állapotban lévő, agyműködéssel rendelkező személyeknek. Akikkel csak a moratóriumban lehet kommunikálni egy speciálisan kifejlesztett technológia segítségével, mivel az elhunyt személy egy átlátszó üvegkoporsóban fekszik. Véleményem szerint ez maga a purgatórium, hisz ezután kerülnek - P.K.D szavaival élve - az  emberek egy másik méhbe, és születnek újjá.
A történet egyik főszereplőjének, Glen Runciternek is egy moratóriumban fekszik a felesége, Ella. Runciter egy hatalmas irodalánc tulajdonosa és csak sürgős esetekben „éleszti fel” Ellát. Hisz minden egyes ilyen alkalomnak ára van. Egyre jobban fogy az energiája, és közeleg felé a fény, vagyis az út egy új méh felé.

A könyv elején egy csapat tétlen (a gondolatolvasók és a látnokok képességét semlegesítő személyek) érkezik a Lunára Runciterrel és Joe Chippel (a Runciter vállalat leendő igazgatója). Itt egy katasztrófa történik, amiben Runciter életét veszti. Vagy mégsem? Ez a mű egyik alapkérdése. Vajon ki a halott és ki az élő? Kik az ellenségek és kikben bízhatunk? És végezetül mi is az az Ubik?

Minden egyes fejezet egy reklámmal kezdődik, amiben ezt a titokzatos Ubikot reklámozzák. Mint végül kiderül az Ubik Minden. A latin ubiquitous szóból származik, aminek jelentése: mindenütt jelen való.  Tehát az Ubik egy metafora Istenre. A spray, ami végigvezeti a cselekményt, valójában nem hat. Vagyis nem a flakonban levő anyag teszi az embereket sebezhetetlenné, hanem a hitük, amiért bíznak a hatásában.

A tér és idő kapcsolatát is mélyen érinti a mű. Hisz a szereplők az 1992-es évből fokozatosan fejlődnek vissza (állításuk szerint, bomlanak) a második világháború kitöréséig, 1939-ig, majd innentől kezdve haladnak vissza jelenkorukba.

Nehéz mű, és komoly filozófiai problémákat is taglal. 213 oldalas és nagy betűkkel van írva:) így remélem sokan elolvassátok majd, mert érdemes. Igaz, nagyon kell figyelni magára a történetre, mert kusza és szerteágazó. Mikor azt hiszed, hogy megérted P.K.D. egy csavart tesz bele. Mint az utolsó két mondat, ami végleg elbizonytalanít és magad se tudod, hogy mi az igazság és mi az álom, pont, mint az Eredetben…