Érdekes képek

http://konyves.blog.hu/2014/02/13/megvan_hogy_nezett_ki_shakespeare

Honeybeast+Ady

Ady Endre a mai modern magyar líra megteremtője. Költészetére jelentősen hatottak a francia impresszionista-szimbolista költők, de Ady a hagyományok követése mellett továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki saját, csak rá jellemző stílusát. Ady a 18. században kitűnt kortársai közül merész újításaival. A 21. század társadalma azonban már sokkal nyitottabb. Még a múltban hiányzott az érzékiség, az érzéki forróság a magyar lírából, ma már hétköznapi vált a szerelem nyílt vállalása, ami Ady korában szokatlannak számított.

A két mű egyaránt a szerelemről szól, annak pozitív és negatív momentumait ábrázolja. Ady versében baljós, szomorú hangulat uralkodik, az ifjúság, a szerelem elmúlásának tragikuma. A hangulatot a „sikolt a zene, tornyosul, omlik” szavak teremtik meg, az elmúlást pedig a „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat /A víg teremben némán szerte-szórjuk” kifejezés szimbolizálja. Kovács Zoltán írásának hangulatát leginkább a zene teremti meg, hiszen a mű dalszövegnek íródott. Hangulata elkeseredett, hiszen a lírai énnek csalódnia kellett a szerelemben: „Álmaimban nem ezt vártam;  A történetet csókkal zárják, A folytatást velünk forgatták…”  Az egysíkú hétköznapok tönkretették a várt boldogságot, „És nem tudtam überelni anyádat, S te nem mosod magad után a kádat. Van nagy lakás és nagy autó, Közel már az utolsó szó”, és elvezettek az Ady versben is jelenlévő tragikus elmúláshoz. A refrén azonban a valódi szerelem meglétét állítja szembe a keserű hétköznapokkal: „Te vagy a legnagyobb hős a világon: Én a királynőd és te a királyom”, és mesebeli szintre emeli a kapcsolatot.  A lírai én félelme a szerelem elmúlásától szintén a valós érzéseket jelképezi: „ Hova is rejtsem el a szívem tőled, Nehogy a végén majd összetörjed”. Ady versében szintén két különböző szerelmi periódus jelenik meg. A vidám, fiatal báli forgatag, akik még csak most kezdik élni a szerelmet, és boldogok, velük szemben áll a fekete pár, akiknek tánca a boldogtalanságot, a szerelem végét mutatja meg: „S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat”. Beléptükkor a zene „elhal”, bús csönd kíséri táncukat. A fiatalok sírva szétrebbennek, örömüket a téli szél űzi el. A vers szerint nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott húzódik a boldogtalanság lehetősége is. A Honeybeast dalszöveg nem ennyire drasztikus a szerelemmel szemben, habár a dalszöveg végig ironikus, és szomorú példáját mutatja a hétköznapi kapcsolatoknak, a dal végén a megoldás mégis a szerelem, ami győzedelmeskedik az ész fölött: „Nincs te és én, csak mi – összebújva, Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem”. Még Ady verse azt érzékelteti, sejteti: nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a Léda versek csaknem mindegyikében. Ezzel ellentétben Kovács Zoltán költeménye a szerelem reményét hozza el számunkra, amely a legnehezebb napokon is lehetővé teszi a boldogságot.

Ady versének hátterében egy ellentmondásos kapcsolat áll, ezért érthető a költő szemléletmódja. Léda-versei saját tapasztalatainak kreációi, még a Honeybeast zenekar slágere a 21. század társadalmának íródott. Ennek eredményeként egyfajta társadalom-bírálatot tartalmaz a mai rohanó társadalomról, amely megnehezíti a valódi szerelem kibontakozását. 

https://www.youtube.com/watch?v=09WQ-e7evsY

A legnagyobb hős

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam,
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Az idióta is célba érhet,
Mi meg doppingolva nyertünk érmet.
Nekem a fitnesz partizánok,
Neked a lelkes kurtizánok -

Jutnak – de tényleg, én nem ezt vártam;
A filmekben csak annyit láttam,
A történetet csókkal zárják,
A folytatást velünk forgatták…

És nem tudtam überelni anyádat,
S te nem mosod magad után a kádat.
Van nagy lakás és nagy autó,
Közel már az utolsó szó.

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Kész vagyok teljesen a kis klambókra,
Jöhet a millió hős berepülő pilóta.
Nincs te és én, csak mi – összebújva,
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

                         /szövegíró: Bencsik Kovács Zoltán/  

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

 

Mi van ma?

Manapság ez van.

 https://www.youtube.com/watch?v=D9PeN8EU01M

Ady Endre A vár fehér asszonya című versének és a Subscribe zenekar Álomtégla című dalának  összehasonlítása

A feladat, hogy találjak egy olyan mai szerelmes dalt, amit érdemben össze tudok hasonlítani Ady egyik Léda-versével nem volt egyszerű, annak ellenére, hogy sok mai zenekar büszkélkedhet művészi dalszövegeivel. Próbáltam olyan dalszövegeket keresni, ami hasonló szerelemről számol be, mint ami a művek alapján a költő és Léda között volt. Találtam is egyet, ám ezt a benne igen sokszor előforduló trágár szavak miatt el kellett vetnem. Így nekiálltam azon dalok keresésének, amikben legalább egy hasonlóság van bármely Léda-verssel. Igen sok megoldási lehetőséget gyűjtöttem össze, és végül az alapján döntöttem, hogy nekem mennyire tetszik az adott vers és a dalszöveg. Így választottam ki Ady-tól az A vár fehér asszonya című művet és a Subscribe nevű fiatal magyar zenekartól az Álomtégla című szám szövegét.

A két mű annyira különbözik, hogy a hasonlóságokat gondosabban megvizsgálva beláthatjuk, hogy ezek is más-más módokon tűnnek fel a műben. Mindkettő műben megjelenik a lélek lakhelynek való megfeleltetése. Ám Ady teljes verse ennek a lélek-várnak a bemutatásáról szól és a legelső sortól tudjuk, hogy a kísérteties, ódon épület egyenlő a lírai én/a költő lelkével:

„A lelkem ódon, babonás vár”

Ezzel szemben az Álomtégla szövegéből csak annyit tudunk meg, hogy valahova belülre úgymond „fészket” lehet rakni, és az, hogy a belül a lírai én lelkét jelenti, egyértelműen csak az utolsó sorból derül ki, addig csak a szív és szem szót tartalmazó költői képekből sejthetjük ezt:

„Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.”

Érdekesség, hogy míg a későbbi műben a szem a lelket jelentette, addig Ady-nál a zárójeles sorokban található meg ez a szó és így inkább az egész verset átölelő költői képet/allegóriát segít megértetni:

„(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)”

„(Ugye, milyen fáradt szemek?)”

„(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)”
Utóbbi hasonlóság már segít megtalálni a talán legfontosabb hasonlóságot a két mű között: mindkettő két térben játszódik: a (külső) valóságban és a belső, lelki világban. Ez a kettő más arányban jelenik meg bennük. Az Álomtéglában hangsúlyosabb a valóság, a lány cselekszik, sír, szidja a lírai én-t. Ebben a lélek kivetülései a már említett költői képek (pl.: „Szíveden ült a vágy”; „Szíveden béke volt. Szívemen béke szólt.”), a fészekrakás motívuma és talán az idő („éjszaka”, „zuhogott”). Az A vár fehér asszonya című versben ezzel szemben igazából végig az elbeszélő lelkéről van szó, egyedül a zárójeles sorok utalnak a valóságra , illetve az első sor, hiszen a mű egy teljes metaforával indul.

Annak ellenére, hogy a két vers beszédhelyzete nagyban különbözik, az éjszaka napszak szerepe mindkettőnél ugyanaz. Bár Adynál erősíti az ódon vár kísértetiességét is, konkrétan éjjel a versben csak akkor van, mikor a vár úrnője jelen van a lírai én lelkében. Mivel az Álomtégla című dal szövegében a nő végig jelen van, a vers egészében (feltételezhetően) éjszaka van. Tehát ez a napszak a nőt jelöli, ezáltal a meghittséget, a szerelmet is, de akár valamilyen szexuális tartalma is lehet annak, hogy a nő csak éjjel jelenik meg. A beszédhelyzetbeli különbség hangulatbeli eltérést is előidéz: az A vár fehér asszonya az első sortól kezdve kísértetiesebb, a múltba visszanyúló, szomorú, de nagyrészt nyugodt légkört teremt:

„Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.”

Ezt a nyugalmat Ady inkább a rímek kis számával és elszórásával zavarta meg.

Az Subscribe szövege inkább egy hétköznapi helyzetbe kalauzolja a hallgatót, egy veszekedés kezdetére. Félelmetes nem is lesz a légkör, de a mondanivaló elmélyül azáltal, hogy a lírai én a cselekmény után áttér az egész kapcsolatot bemutató refrénekre (különösen az utolsó, megváltoztatott refrén lényeges ebből a szempontból):
„Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.”

Ezek, az Ady-verssel ellentétben, semmilyen nyugalmat nem tükröznek, az ismételt felkiáltások és a zene rapszodikussága érezteti a lírai én fájdalmát, bizonytalanságát, kétségbe esését. Ami mégis összetartja a dalt és teremt valami kis harmóniát, az a rengeteg belső rím, szinte minden sorban megtalálható:
„Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.”

Az Ady által írt vers még meseszerűbbé válik attól, hogy az elbeszélő E/3-ben beszél a nőről, aki ráadásul egy középkort idéző úrnő. Ezzel eltávolodik a dalszöveg stílusától, ami azzal, hogy megszólítja a kedvesét/a nőt és nem épít fel a lírai én lelke köré egy összefüggő mesét, annak ellenére, hogy elemzi önmagát és a kapcsolatát, inkább az elégia műfajához közelít.

Ezek talán a fő eltérések, amik a két mű különbözőségének alapját képezik.

Az a tény –amit ez a szösszenet is bebizonyított-, hogy két teljesen más háttérrel rendelkező mű csak alaptémájából kiindulva mennyi hasonlóságot hordozhat magában és egyben mennyire különbözhet egymástól arra enged következtetni, hogy, ahogy az emberek, az emberi kapcsolatok is mind-mind egyediek, mégis összetartja őket valamilyen mélyen gyökerező kapocs.

És újra Ady

Köszöntök mindenkit, aki még jár ide, és aki még erre jár.
Ady mindig aktuális. Lássok csak:
ég magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe.
Nagy az idegen Föld,
Sokasul az útja,
Tegnap csatatér volt
S ma puszta a Puszta:
Éhes magyaroknak
Nem futja a kedvük,
Míg az igazukat
Tán kiverekedjük.
Verekedés közben,
Hajh, ürül a korcsma,
Menekül az inség
Szökve, bukdácsolva.
Bécsben a korcsmáros
Tán még nem is sejti,
Vagy ha tán sejti is,
Könnyen elfelejti.
Éles a hajósíp,
Hallja baj-tetőzve
Zselénszky gulyása,
Tisza urak csősze.
Hivogatja a síp,
Nyomor eldobolja:
Úgy elfogy a magyar,
Mintha nem lett volna.
Elmegy a kútágas,
Marad csak a kútja,
Meg híres Werbőczi
Úri pereputtya.
Árvult kastély gondját
Kóbor kutya őrzi,
Hivasd a törvénybe,
Ha tudod, Werbőczi.


Így talán hatásosabb:
http://www.youtube.com/watch?v=wIcdiG09No8

ÉS talán ez is érdekes:
http://gepnarancs.hu/2014/05/szuloi-reszjelentes-az-egzisztencialis-exodusrol/

*

D vitaminban gazdag, mosolygós napok kívánok mindenkinek!
Remélem még mindig megfordultok ezen az oldalon. Küldenék a szürke, tanulós hétköznapokra egy bájos kis elmélkedő gondolatot Lackfi János tollából.

Óriásrovar

A
busz
beáll,
felszállok
rá, de akkora
nagyok ezek a
srácok, felülről
kell kapaszkodniuk,
onnan is néznek le rám,
már ha egyáltalán észre-
vesznek, hatalmas cipőkkel
taposnak lábamon, akkora almát
ropogtatnak, mint a fejem, a busz is
hatsávos úton szalad, mind a hat sávban
épp
ilyen
buszok
szaladgálnak
mindkét irányba
tele hatalmas, fiatal
emberekkel, és mindenfelé
sokemeletes házak az út két oldalán,
meg kamionmosó, előtte hangyaemberek,
meg áruházak tele széles képernyős tévékkel,
az
ott
kapható
szőlő szeme,
akkora, mint egy
pingponglabda, és
olyan az íze is, levegős,
minden felfújva és nagyra
kitömve, mint a benzinkutak
tetején püffeszkedő lufiautó, egyszer
imbolyogva szépen felülemelkedik az egész
világ, elrepül, akár dülledt szemű óriásrovar.



Micsoda városi téboly, nem igaz?
További szép napot mindenkinek !

Aki hallja,

adja át.
Nem tudom, valaki olvassa-e közületek még ezt az oldalt, de ha a 11.a-sok közül mégis, akkor üzenem, hogy a házi beadási határideje múlt csütörtök volt, azaz holnaptól már csak az 1-t töröltetheted vele. Ez vonatkozik a képtárra is meg a tagxedóra is.
Illetve legyetek szívesek a stílusrétegekből átvenni az első 3-at!
Sajnálom, ez van.

Hééé! Figyelem!

Ez meg mekkora már! ÉS nem csak róluk szól:
http://hello90.444.hu/2014/02/27/roma-diakok-slamben-uzennek/
Hogy  meg kellene nézni ezt a 11.A-soknak!

Szomorú

Itt már csak halálesetekről lesz szó?
Meghalt Fifi (néni), azaz Radnóti Miklósné, aki a hűség szimbóluma lett.
Itt nézelődhettek.
Radnóti Miklós: Tétova óda


Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Jónapot kívánok, sziasztok!

Ellátogattam a városi könyvtárba és fellapoztam egy költészeti folyóiratot. A címe Parnasszus. Sok szeretettel ajánlanám nektek és Tanárnőnek is, ha még nem ismeri.

http://www.parnasszus.hu/

Egy kis ízelítő:

„Kardokról írtam
haikut, s vércsepp hullt a
tiszta papírra.”
(Füzesi István)

„Szavakkal keveredik a nyál,mondategységekkel a légzés.”
(Bárdos László - Bárdos László - wikipédia )

„A szó csak törmelék,kísérlet, névadás.
Egy sornyi vers elég.
Legtöbb a hallgatás.”
(Szauer Ágoston)

Az utóbbi idézet olvasásának hatására egy kusza gondolatszál (a közlés minimumával) karon ragadott és elvezetett Örkényig, majd véget ért az iskolapadban. Nekem is hiányoznak azok a magyar órák. Viszont nem a magyar nyelv és irodalom szépségei miatt, mert velük minden nap találkozom. A legnagyobb hiány Tanárnőre vonatkozik. Közelebb hozta hozzánk a műveket, általa kelt életre az adott tananyag és indult el minden gondolat az olvasottakról. Remélem, továbbra is lelkes célközönség lesi minden szavát és a legnagyobb egészségnek örvend.
Akik pedig az egyetemi szélmalomharcot vívják, legyenek ügyesek, amikor engedi az idejük, olvassanak sokat.
További szép napot kívánok ! 

Asimov

A statisztika szerint tegnap 11-en néztétek meg a nevekről szóló bejegyzést. Hurrá, jár még ide a madár is!
 Akkor most egy érdekesség, bár valószínűleg kevesen olvasták az Alapítvány-sorozatot. (Jó, tudom, te igen!) Azért ennek a fickónak a jóslatait össze lehetne hasonlítani a kb 100 évvel korábban élt Verne-ével  (magyarul: Veréével). Mindkettő a jövőbe látott. Nem is rosszul.
http://filantropikum.com/ezt-josolta-egy-zseni-fel-evszazada-2014-rol/

Mi legyen a neve?

Állítólag ezeket a neveket már adhatod a gyerekednek. De jól gondold meg, mennyire akarsz kiszúrni a nyomorulttal!
http://civishir.hu/eletmod/te-jo-eg-itt-vannak-az-uj-keresztnevek/0105121734?fb_action_ids=10203242553211632&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=[1448513128701359]&action_type_map=[%22og.likes%22]&action_ref_map

Egy kis érdekesség:

Az emberi gondolkodás egyik legalapvetőbb sajátossága, hogy a kevésbé ismertet a jól ismerthez hasonlítja: ez a metaforikusság, a kategória- és sémaalkotás, szabálygenerálás teszi egyáltalán lehetővé a tanulást, ebből indul ki a „józan ész”, amikor ítéletet alkot. Ez maga a nyelv: metaforák, kategóriákba rendezett jelentések, sémaként előhívható narratívák és tömény szabálygenerálás, a hangtantól a nyelvtanon át egészen annak ismeretéig, hogy ki, mikor, kivel, milyen stílust használhat. A metaforák iránti csillapíthatatlan vonzódásunk az oka annak is, hogy a sztereotípiáktól, hiedelmektől, „józan ész”-megfontolásokon alapuló tévképzetektől olyan nehezen szabadulunk meg, hiszen ezek ugyanannak a kognitív mechanizmusnak az eredményei, mint a „jó tudás”. A metaforikus gondolkodás tehát olyan adottság, amelytől képtelenek vagyunk megszabadulni, szerencsére, mert ha sikerülne, egész világunk dőlne romba. De ez nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes időnként egy-egy metaforát alaposabban szemügyre vennünk, s ha kell, tudatosítanunk, hogy hamis analógiára épül.

Olvasd el a többit is!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/21907