Csehov

No. Hát a mai napon jóóóóóóól belevetettük magunkat Csehov munkásságába. Konkrétabban: a Tanárnő felolvasta nekünk a Fájdalom és a Bánat című novellákat.

A Fájdalom főszereplője egy pétervári kocsis, aki különféle utasokat szállít, de egyikőjüknek sem tudja kiönteni fájdalmát. Meghalt a fia. A héten... - próbálja elkezdeni mondandóját. Várja, hogy a hallgatósága elkezdjen sajnálkozni, vagy csak egyáltalán reagáljon valamit..de nem. Senkit sem érdekel. Mindenki a maga kis világával foglalkozik, a saját apró-cseprő gondjai jobban foglalkoztatják, minthogy egy öregember szánalmas történetét végighallgassa.
Pedig Jona Potapov semmire se vágyik jobban, csak hogy valakinek kiönthesse lelkét, megkönnyítse a rá nehezedő tehert, ami a szívét rettenetesen nyomja. Hiszen ő már öreg a kocsizáshoz. A fiának kellene átvennie a helyét, de..már nincs fia. Igen, már majdnem egy hete, hogy meghalt. Pedig jó kocsis volt, nagyon is. Neki kellett volna meghalnia, nem a fiának. Már a zabra valót se tudja megkeresni. Ekkor kimegy a lovához. És beszélni kezd. A ló pedig csak hallgatja, hallgatja, miközben a zabot morzsolja fogai közt. Együttérzésképp ráfúj gazdája kezére. És Jona már folytatja is történetét, hogy miben halt meg a fia, hiszen végre hallgatóságra talált... :)

A Bánat egy iszákos esztergályosról, Grigorij Petrovról szól, aki feleségét, Matrjonát viszi szekéren a kórházba. Nagyon rossz idő van odakint, a hófúvás belepi az utakat, az orráig se lát az ember. De Grigorij kölcsönkérte szomszédja lovát, hogy gyorsan vihesse feleségét Pavel Ivanovics doktorhoz, mert már haldoklik. Mondja is neki útközben, hogy majd így meg úgy, meggyőzi Pavel Ivanovicsot, hogy segítsen, cserébe mindenfélét fabrikál majd neki. Lelkére köti, hogy el ne mondja Pavel Ivanovicsnak, hogy valaha is megverte! Felesége nem válaszol. És amúgy is, olyan szürkészöld, sápadt színű az arca. Megemeli Grigorij az asszony kezét, de mikor elengedi, az élettelenül hull vissza. Meghalt. Már késő a kórházba vinni. Hiszen a halottat el kell temetni! Nosza, megfordul hamar a kocsival, elindul visszafelé. Közben kavarognak fejében a gondolatai: milyen hamar meghalt, hiszen alig töltöttek együtt időt, milyen szép volt negyven évvel ezelőtt, amikor megismerte, jómódú családból származott, csak azért adták hozzá, mert jó mesterséget tanult, még az esküvőn is részegre itta magát, nem is emlékszik azóta semmire... Jaj, de hová is tart, hiszen vissza kell fordulni, el kell temetni az asszonyt!
Az időjárás, és gondolatainak csapongása teljesen összezavarja Grigorijt. Elejtette a gyeplőt, no de mindegy is, a lovacska úgyis hazatalál magától is. Ő addig ledől egy picit pihenni. Ám pár órával később arra ébred, hogy a kocsi egy helyben áll, ő meg mozdulni sem tud, ismét elalszik. Végül a kórházba jut és Pavel Ivanovics közli vele, hogy elfagytak kezei, lábai, úgyhogy "Az esztergályosnak befellegzett".