Ezt a könyvet még anyának vettem karácsonyra, de ő előbb el akarta olvasni Rita Monaldi és Francesco Sorti újdonságát, ezért nyáron én kezdtem bele először.
Rengeteg jó kritikát kaptam A csipkeolvasóról, ezért nagyok voltak az elvárásaim, túl nagyok...
"A csipkeolvasónak addig kell mereven néznie a csipkét, amíg a minta elmosódik, és a kereső arca eltűnik a fátyol mögött. Amikor a szem könnybe lábad, és a türelem régen elfogyott, akkor pillantunk meg valamit, ami tulajdonképpen nem is látszik. Abban a percben kezd formálódni a kép a valóságot és a képzeletet elválasztó sávban."
Ezzel a útmutatóval kezdi Brunonia Barry a bevezetést, majd a hősnő bemutatásával viszi tovább az eseményeket. A történet egy salemi családról szól, akik a Sárga Kutya-szigeten laknak. A sziget a nevét a szúnyogok által terjesztett sárgalázról kapta, ami miatt az itt élők elköltöztek vagy belehaltak a betegségbe, ezért elnéptelenedett a terület. Később egy felfedező csoport kikötött Salem környékén és a hajón lévő golden retriver megszökött majd évekkel később, emberek híján csak kutyák lakták a szigetet.
A történet nem ölel át hosszú időtartamot (körülbelül egy év) és az események Salem és a Sárga Kutya-sziget között játszódnak.
Salem a boszorkányüldözésről vált ismerté, ezért az írónő erre támaszkodva a főszereplő családját is összefüggésbe hozta a boszorkánysággal, ami a csipkéből való olvasásnak/jóslásnak felel meg.
A könyv két eltűnés köré épül. A főszereplő, Towner Whitney nagymamájának és ikerhúga nevelőapjának a várandós szeretőjének keresése kerül a középpontba. Míg az egyiket holtan találják már az elején a tengerben, addig a másik csak a könyv végére kerül meg. Emellett Towner, ikerhúgának fiatalkori öngyilkosságát próbálja megérteni és bűnöst keres, amit a testvére, nevelőapjában talál meg (őket születésükkor elválasztották és édesanyja, May a másik lányát nővérének "ajándékozta").
A könyv elején kijelentik, hogy a család rigolyás és ez az események alakulását nagyban befolyásolja. Például Towner anyja, May már évek óta nem hagyta el a Sárga Kutya-szigetet és a gyerekeit a kezdetektől nomád módon nevelte. Hetente kétszer fürödhettek a patakban, nem volt lámpájuk és nem fésülködtek.
Barry a könyv végéig fent tartotta az érdeklődésemet, de mint történet csak az utolsó pár lapra vált érdekessé. A szereplőkről mindent megtudtam, de a jellemük nem igazán volt kidolgozva. Ennek az lehet az oka, hogy a főhős, akinek a szemszögéből ismerjük a történetet, finoman szólva is bolond volt, ezért nem fektetett hangsúlyt a jellemek kellő bemutatására.
Kicsit az volt az érzésem, hogy az írónő a Harcosok klubjára építette a történetét. Sőt! Olyan volt mintha a film átdolgozását olvastam volna lányregény formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése