Mostanában nagy Trónok harca lázban égek, mint szerintem még sokan mások is (érthető módon). Elég kétkedve álltam neki a sorozatnak a sokadik ajánlóm nyomására, azonban az első rész után egyszerűen nem volt megállás. Ezért szinte természetes volt, hogy mikor megtudtam, a széria egy könyvsorozat alapján készült, rögtön benyújtottam igényemet az irományokra szüleimnél. Ahogy belefogtam az olvasásba rájöttem mennyire sajnálom, hogy a filmadaptációt hamarabb láttam, mert a karakterek már nem a saját fantáziám szülöttjei voltak, és már a nagyobb csattanók, fordulatok sem okoztak meglepetést. Mégis nagyon élveztem ezt a fantasztikus utazást.
Georg R. R. Martin egy teljesen új világot teremtett a számunkra, és mint az ilyen regényeknél lenni szokott, a Trónok harca sem könnyű olvasmány. Az írónak rengeteg információt kellett belesűrítenie egy történetbe, hogy megértsük fantáziavilága működését, úgy, hogy közben szórakoztasson is minket. Olvastam már olyan könyvet, amiben ez a törekvés katasztrófába torkollt, de nyilván nem áradoznék, ha ez itt is így lenne. :D
A történet egy kitalált földön, Westeroson játszódik, melyet hét birodalom oszt meg egymás között. A birodalmakat egy király fogja össze, klasszikus lovagkirályságot mutat be nekünk az író a saját fantáziájával megspékelve. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor a király egy merénylet következtében meghal, és mint ilyenkor lenni szokott, minden birodalom ura igényt tartana a trónra, különböző indokokra támaszkodva. Az események középpontjában észak urai, a Starkok állnak, az ő családjuk életét végigkövetve nyerünk bepillantást az összeesküvésekbe és konfliktusokba. A harci helyzetet bonyolítja egy izgalmas (nem is annyira) mellékszál. Északon, a Starkok birodalmán túl húzódik egy jégfal, mely funkciója, hogy távol tartsa a Hét Királyság területétől a Másokat és a Vadakat. Ez a védelmi rendszer nagyon jól működött évtizedeken keresztül, azonban a Fal őrzőinek egyre inkább azzal kell szembesülniük, hogy a Mások közelednek...
Összességében Georg R. R. Martin egy csodálatos, izgalmas, lebilincselő és minden tekintetben egyedülálló fantasyt hozott össze, mely egy kicsit sem hajaz Tolkien műveire, és mentes mindenféle szerelmes, vámpíros-vérfarkasos klisétől. Az író stílusa nagyon megfogott, és amit a legjobban szeretek a műben, azok a hihetetlenül árnyalt és részletes jellemrajzok. Ebben a világban nincsenek kifejezetten jó és rossz hősök, minden embernek saját egyénisége van, belelátunk a gondolataikba, és ezáltal megértjük mit miért tesznek. A történetet ármánykodások, taktikázások színesítik, és tökéletesen összefoglalja az emberiség jelenlegi fő problémáit egy izgalmas mesével keretezve. Bátran kijelenthetem, hogy az eddigi legjobb könyvsorozat, amit valaha olvastam, és csak ajánlani tudom, még azok számára is, akik nincsenek oda a fantasy történetekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése