Megkésve bár,de törve nem...

Igazság szerint a könyvet,amiről írni fogok,nem idén nyáron olvastam először,mégis erre esett a választásom.A többi könyv,amit a szünetben elővettem,főként a pszichológiához kötődnek,ezekről pedig mégsem olyan élvezetes ajánlást írni.
A választott mű Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című műve.Tavaly olvastam először,mert a címe felkeltette az érdeklődésemet.Az eleje nagyon tetszett,a vége a borús hangulata miatt kevésbé,de még így is ez volt az a könyv,ami a legnagyobb hatással volt rám mind közül,amit valaha olvastam.A történet az egykori Csehszlovákiában játszódik,főhőse egy Tomas nevű sebész,aki nem akarja elkötelezni magát,ezért számos szeretőt tart,ám egy napon egy kisvárosban találkozik egy pincérnővel,Terezával,aki felkavarja az életét.A nő a találkozás után elutazik hozzá Prágába és ott is marad.Tomas,bár szereti Terezát,képtelen feladni érte az életvitelét.További bonyodalmakat szül,hogy a várost megszállják az oroszok,ennek következtében a pár úgy dönt,hogy Svájcba költözik.De magánéleti problémáik itt sem oldódnak meg,így Tereza elhagyja Tomast és visszaköltözik egykori otthonukba.A férfi eleinte élvezi a szabadságot,de pár napon belül úgy dönt,hogy a nő után megy,aki ekkorra már a felesége.Bár a férfi ezek után sem változik meg,életük végéig együtt maradnak,egy balesetben halnak meg együtt.Maga a sztori számomra nem túl érdekes,nemrég megnéztem a könyv alapján készült filmet is és bár a szereposztást találónak gondolom és a színészek is jól játszanak,a film maga mégsem tetszett,mert a mű lényegét,a "lelkét" nem a történet adja,hanem az ahhoz kapcsolódó filozófiai vonatkozások.Az író olyan szemléletesen és találóan fejti ki ezeket a gondolatokat,hogy az amúgy nem túl eredeti sztoriból így mesterművet alkot.Helyet kap benne a könnyű és a nehéz ellentétpár lényegének fejtegetése,a véletlen fontosságának meghatározása,a szerelem és a szeretet mibenlétének magyarázata valamint a szédülés,mint élmény leírása.
Az ajánlót a könyvből vett,egyik kedvenc idézetemmel zárnám:
"Nincs lehetőségünk ellenőrizni,melyik döntésünk jobb,mert összehasonlításra sincs módunk.Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át.Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot.De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc.Habár a skicc sem pontos kifejezés,mert a skicc mindig valaminek a felvázolása, előkészület a képhez,míg az életként értelmezett skicc semmire sem jó, vázlat kép nélkül."