Az idei nyaram elég zsúfolt volt, így nem igazán tudtam megcsillogtatni az "olvasás tudásomat", mint ahogy lehet, hogy kellett volna. :) Azért, ha jobban belegondolok nem telt úgy el nap, hogy ne olvastam volna és ezzel úgy is mindenki egyetért majd.
Szóval.. ha csak egy átlagos napot veszek, akkor is olvastam. Felébredtem, kinyitottam a szemeimet, megláttam a polcomat, amin azért van egy pár könyv... a gerinceiken írás, szóval máris olvastam :D
Elmentem a fürdőbe készülődni, ott is mindenen írás- bár azért sok dolgon nem magyarul-,egyszóval ott is olvastam... fogkrém, hajlakk..
Evés nélkül nem tehettem ki a lábam az ajtón, ezért a konyhába kerestem némi élelmet. Ahogy a hűtőbe néztem, láttam, hogy tej.. vaj... nyúltam a kenyérért...
Utána szívességből elmentem a postára, na ott is olvashattam... Ha akartam, ha nem olvasnom kellett :D
Na, de azért viccet félretéve, könyvet is olvastam ám. :)
Egyszer régen már elkezdtem ezt a könyvet, de igazság szerint több különböző történetet tartalmaz, ezért forgattam ismét a kezemben.
Vujity Tvrtko anno megírta a Pokoli Történetek című riportkönyvét, és mivel nagy sikere volt, ezért kiadta az Újabb pokoli történetek című könyvet folytatásként. Szerencsére az egyik családtagomnak a tulajdonában volt ez a könyv és elkértem tőle. Nyáron elolvastam az Arc nélküli ember c. részt, A kettévágott falut, A suttogót és az Egy becsületbeli ügy nevezetűt is.
A teljes könyv igaz történetek alapján íródott, riportok és személyes tapasztaltok találhatóak benne. Tvrtko nagyon jól megjeleníti és érzékelteti a különböző életkörülményeket, olyan dolgokat mutat be nekünk, amiket egy civil ember nem tapasztalhat a veszély miatt, holott kíváncsi rá. Például egy telepen is járunk, ahol 7 000 leprás él..bizarr.. Érdekes történeteket is tartalmaz a könyv. Az író egy állatnyelven értő embert mutat be vagy egy olyan férfit, aki megcsókolt egy lányt és már feleségül is kérte és egy törzset, amely magyarnak vallja magát a Núbiai-sivatagban.
Valószínűleg- ahogy az időm engedi- az összes történetet el fogom olvasni, és megszerzem a kötet elődjét is, mert nekem iszonyatosan tetszik. Ajánlom azoknak, akik lelkileg fel tudnak dolgozni 1-2 morbid és néha már undorító esetet. A részek tanulságosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése